Kezdőlap / Egyházmegyei hírek / Szentlélek örömével fogadott Ige

Szentlélek örömével fogadott Ige

„… szüntelenül emlegetjük a mi Istenünk és Atyánk színe előtt hitből eredő munkátokat, szeretetből való fáradozásotokat és a mi Urunk Jézus Krisztusba vetett reménységetek állhatatosságát…” (1Thessz1,3)

   Szeretett ünnepelő Testvéreim!

   Pál apostol írja ezeket az elismerő mondatokat a Thesszalonikában élő keresztyén gyülekezetről. Messze terjedő jó hírük „sok zaklatás ellenére” keletkezett, mert befogadták Isten beszédét „Szentlélek örömével.”(1Thessz.1,6) Isten Igéjének befogadása közöttük szintén mértékadó, „Mert a mi evangéliumunk nemcsak szavakban jutott el hozzátok, hanem erővel, Szentlélekkel és teljes bizonyossággal is.”(1Thessz1,5)

Zaklatott lelkületű emberek készülnek a pünkösdi csodát ünnepelni. Zaklató körülmények között nyugtalankodunk valamennyien. Aggodalmaskodnak a betegek, a hozzátartozók, rettegnek a még egészségesek és a gyógyultak félnek a visszaesés ördögétől. Lelkileg, testileg megszegényedtünk, megroskadtunk, hatalmas veszteségeink vannak. A szorongás és a tagadás alagútjaiba menekült kortársaink kapaszkodókat keresnek. Mindenben bizonytalanok, ezért élednek a babonák, szaporodnak a kuruzslók, ezért születnek összeesküvési fantáziák és lesz mindenkiből mindenben jártas mindentudó.

Óriási a mi keresztyén szolgálatunk felelőssége ezekben az időkben. Lelkészeink, presbitereink, hívő gyülekezeti tagjaink ritka nehéz, de jóra fordítható körülmények között világító lámpások, békés menedékek és vigasztaló testvérek lehetnek. Sajnos, sok keresztyén is elveszítette bizodalmát, és nemhogy mentésre igyekvő lenne, inkább mentésre szorul. A bajban gyakran előjönnek a lélek gyermekkori hibái és megszégyenítve az inogó hitűt fojtja a kételkedés mocsarába. Szomorú, ha önző testvérre ismerünk, elkeserítő, ha elutasító atyafival találkozunk, megbotránkoztató, ha mai samaritánusok nélkül vérbefagyva maradnak emberek. Döbbenetes az, ha nincs kórházi hely, ha az ápolók hiányoznak vagy már imádkozni sem lehet.

Istennek hála megmaradtak a hitvallók a gyülekezetekben! Amint Thesszalonikában, úgy itt és most jelentkeznek azok, akik a mai zaklatott világban készen állnak a segítségre. Ők azok, akik befogadták az evangéliumot a Szentlélek örömével. Ők azok, akik nemcsak meghallották a mennyei üzenetet, hanem azt úgy fogadták, mint erőt, amivel mindenkor erősödnek és erősítenek másokat. Vették a Szentlelket, hogy annak hatalmában éljék a sors szeszélyes változásait, és a keletkező viharokban támaszok legyenek. Bizodalmat kaptak, amit továbbadnak, hogy a veszni látszó biztonság visszahozható legyen a megrendült világba.

Remélhetőleg minden gyülekezetünkben megmaradtak azok, akik pünkösdi lélekkel őrzik a nyájat, visszahívják a távolmaradókat és megújult erővel hirdetik Isten jóakaratának evangéliumát. Pál apostol le is írta Krisztus Jézus által életre hívott egyház meghatározását a hit, remény és szeretet összefüggésében. Amikor mi keressük a mi mai egyházunk létalapját, amely volt és jó lenne, ha azzá lenne, akkor érdemes ehhez viszonyulni. Az apostol a közösségben először a hitből eredő munkát méltatja. Másodszor a szeretetből való fáradozást. Harmadszor az állhatatos reménységet.

Ünneplő Testvéreim! Pünkösd ajándéka a Szentlélek megérkezése. Ajándék, amely örökkévaló, amely jelen van viharban és napfényben, betegségben és egészségben, bölcsőnél és ravatalnál. Jelen van velünk, hogy munkálkodó hittel, fáradozó szeretettel és állhatatos reménységgel építsünk romokon, szolgáljunk egymásért, imádkozzunk erővel!

Áldott pünkösdöt adjon valamennyiünknek kimeríthetetlen kegyelméből és határtalan irgalmából!

Nagyvárad, pünkösd hava                                                               Csűry István

Szóljon hozzá