Reformáció ünnepe hetén minden nap istentiszteleten gyűltek össze a szigetlankaiak, szólt az evangélium a Mátyás király utcai temetőnél, vasárnap pedig úrvacsorai közösségben tettek fogadalmat az újonnan megválasztott presbiterek.
Egész héten szép számban vettek részt a bűnbánati alkalmakon és ünnepi istentiszteletek a szigetlankaiak. Bűnbánati istentiszteleteken fontosabb kátékérdések és feleletek képezték az istentisztelet alaptémáit, az ünnepi istentiszteleteken folytatódott a Bírák könyvéről szóló igehirdetés-sorozat. Rácz Ervin lelkipásztor és Kocsis Leila beosztott lelkész hirdetett Igét az alkalmakon.
Szombaton este a Mátyás király utcai temetőnél szólt az Ige: „Az Úr a békessége!” (Bír 6,24) Lelki énekek és imák kötötték össze a közösséget. Vasárnap délelőtt a győzelem kulcsáról szólt az Ige Gedeon bíra történelmi és különös győzelme alapján. (Bírák 7) 300 ember győzött 135000 fölött azért, mert hallgattak Istenükre, nem féltek, nem voltak gőgösek, hanem engedelmeskedtek. Az Ige fáklyájával, a bizonyságtétel kürtjével, Istennek való engedelmeskedéssel és az Isten által meghatározott vezetők felé való tisztelettel (Az Úrért és Gedeonért) ma is lehetséges a győzelem az elnyomás, a bűn és a Sátán felett.
Közben megalakult az új presbitérium is. Főgondnoknak visszaválasztották Csorvási Bélát, gondnoknak Kovács Tibort. A presbitérium további tagjai: Gyöngyösi István, Szász Miklós, Farkas Róbert, Kovács Zsolt, Erdei Ervin, Pongrácz Zoltán, Kozák Csongor, Balogh Csongor, Bóné Péter, Csorvási Mihály, Erdei István, Krakkó Sándor, Szabó Tamás, Varga István. Pótpresbiterek: Szerémi István, Cretu Zsolt, Fodor József.
Az istentiszteleten miután fogalmat tettek az újra megbizatást kapott presbiterek, énekekkel tette bizonyságot: Új szövetséged elfogadom, Sűrű sötét van mindenfelé, utat keresek az éjben… kezdetű énekekkel. Rácz Ervin egy verssel segítségével fogalmazta meg a presbitérium feladatát: „A jó öreg kút csendesen ontja vizét/ így telik minden napja./ Áldott élet ez, fontolgatom:/ csak adni, adni minden napon./ Ilyen kúttá kellene lennem./ Csak adni teljes életemben./ Mindig csak adni?/ Ez terhet is jelenthet!/ Jó kút, nem érzed ezt a terhet?/ Belenézek, tükre rám ragyog,/ de hiszen a forrás nem én vagyok!/ Árad belém, csak továbbadom,/ Vidáman, csendben és szabadon./ Hadd éljek ilyen kút-életet,/ Osszak áldást és sok-sok szeretetet!/ Nem az enyém, Krisztustól kapom,/ Egyszerűen csak továbbadom./ (Túrmezei Erzsébet: Mindig csak adni)
Az új presbitérium első szolgálata is megvolt, hálával a szívükben irányították az úrvacsoraosztást.