Ezekben a hetekben a Királyhágómelléki Református Egyházkerületben, így Szatmár megyében is presbiterválasztásokat tartottak. Bizonyára sok helyen felpezsdítette ez az egyházi életet. Hamarosan sor kerül az újonnan megválasztott presbiterek fogadalomtételére is.
Vajon tudja az, aki elvállalta ezt a szolgálatot, hogy mit vállalt? Ki is a presbiter? Mit jelent presbiternek lenni?
A presbiter (a szó jelentése: vén, bölcs) a presbitérium (vének tanácsa) már az őskereszténység kezdetén meghatározó tényező a gyülekezetben. A zsidóság gyülekezeti és polgári alkotmányának megfelelően választották.a presbitereket, akik a gyülekezetekben irányító szerepet kaptak. A Bibliában több helyen is szó van arról, hogy ki lehet presbiter: 1Tim. 3, 1-7, 2 Tim. 2, 25-26, Titus 1, 6-9. Ezen bibliai helyek a következő elvárásokat fogalmazzák meg: feddhetetlen legyen, magatartása nem adhat okot jogos bírálatra. Házaséletében kerülnie kell a romlottságot. Családi élete tiszta legyen. Ha valaki nem gondoskodik családjáról és nem neveli gyermekeit, hogyan válhat áldássá tágabb családja gyülekezete számára? Ne legyen részeges, verekedő, meg kell értenie mások hibáit. A presbiter legyen józan, képesnek kell lennie az önmérsékletre, szava, magatartása pedig sohasem lehet bántó.
Kálvin János, aki a presbitériumok megalakulását leginkább szorgalmazta a reformátorok közűl, a következőket írja az Institutió című műveben: “A fő dolog azonban az, hogy csak egészséges hitűeket szabad megválasztani, olyanokat akik ellen semmit sem lehet felhozni, ami megfosztaná őket tekintélyüktől és szégyent hozna szolgálatukra.”
A Kánon ezzel kapcsolatosan azt mondja, hogy: „A presbiter az egyházközség lelki, szellemi és anyagi ügyeinek intézésében, az egyházi önkormányzat gyakorlásában és az egyházi fegyelem fenntartásában közreműködő egyházközségi tisztségviselő.”
A fentiekből nagyjából kitűnik az, hogy mire is vállakoztak a jelen presbiterei. Semmiképpen sem elrettentésül írtam ezeket, sőt inkább bátorításképpen. A Szentírás azt várja el tőlünk, hogy törekedjünk a Szentlélek vezetésével a tökéletességre, és ebben a presbiterek, az egyház szolgái előljárók kell legyenek, jó példák.
A tapasztalat azonban sajnos sok esetbe azt mutatja, hogy funkciót, dicsekvésre, büszkélkedésre okot adó lehetőséget látnak ebben. Egy másik téves gondkolkozás pedig azt mondatja, hogy csak akkor szolgálhat valaki az egyházban, ha valamilyen tisztséget kapott. Istennek szolgálni jóakarattal, jóindulattal és elhivatottan lehet. Igen, szolgálat, egy olyan lehetőség és egy olyan felelőség amit sokszor hibázva, arca pirulásával, egyedűl Isten dicsőségére végez az ember. Isten vezesse az újonnan megválasztott presbitereket is ebben!