A kedden megszervezésre került nyugdíjas bibliaóra arra is alkalmat adott, hogy Müller Dezső egyik versét megismerjék az egybegyűltek.
Egy vers a szeretetlenségről
Ahol nincs szeretet
ott nincs szeretet
a lidérces éjben
a rejtelmes vaksötétben
a ragyogó fényben lángban
a tündöklő szivárványban
az égnek szárnyaló madárban
az utcasarkon cuppogó sárban
dús bokrokban fákban
és derűs erdőkben valahányban
Ahol nincs szeretet
ott nincs szeretet
az alattomos zord magányban
az ocsmány rút megaláztatásban
a szörnyű galád éhségben
a tornyosuló szenvedésben
a dermedt béklyókban lánccsörgésben
a szüntelen rettegésben
a szilaj csatákban háborúkban
és mindenütt hol lázadás van
Ahol nincs szeretet
ott nincs szeretet
a sápadtságban a rőt pírban
az ocsúdó virradatban
sajgó sebekben hömpölygő könnyben
a csontig szivárgó közönyben
az izzó fájdalomban gyászban
a legsivárabb árvaságban
a sóhajban örvénylő lázban
és temérdek vad csalárdságban
Ahol nincs szeretet
ott nincs szeretet
a simogatásban a dicsérő szóban
a méltatásban a bókban
a nemes szándékban jó tettben
a pártolásban az ígéretben
a fura törvényben jutalmazásban
a legszerényebb akadozásban
az elfedezett árulásban
és valamennyi másban
Ahol nincs szeretet
ott nincs szeretet
a rikoltó szavakban
a megfeneklett akaratban
szép álomban bíborvörös vágyban
a zengő énekben imádságban
a szelíd mosolyban beszédben
a szív kohójának hevében
s legbelül a kristálytiszta mélyben
a lélek makulátlan fenekében
Ahol nincs szeretet
ott nincs szeretet
nélküle élned nem lehet
ez a legbecsesebb fegyvered
megtalálnod csak Istenben lehet!