“Mert nincsen velem senki hozzá hasonló indulatú, a ki igazán szívén viselné dolgaitokat. Mert mindenki a maga hasznát keresi, nem a Krisztus Jézusét.” Fil. 2,20-21
Gondolkoztunk-e már azon, hogy mit miért teszünk? Ha életünk elejéről kellene kezdeni a felsorolást, akkor azt mondhatnánk, hogy azért jártunk óvodába, hogy néhány dolgot elsajátítva iskolások legyünk. Azért járunk iskolába, hogy érettségit szerezzünk. Azért kell az érettségi, hogy netalán egyetemet végezzünk. Azért végzünk egyetemet, hogy ebben az életben „életben” maradjunk. Rengeteg példát sorolhatnánk még fel, de az Igénknek a segítségével a mai nap én arra szeretném a figyelmünket felhívni, hogy sajnos világunkban nagyon kevés az az ember, aki ha nem látja a hasznot, önként nem tesz semmit. Minden a haszonnak van alárendelve. Miből profitálok, minek, vagy kinek a segítségével lehetek nagyobb, juthatok feljebb és feljebb, úgy hogy nekem ne nagyon kelljen semmit sem tenni. Ez a jelenség megvan a személyes életünkben, de jelen van a világban lévő társadalmi, szociális, gazdasági színtereken is. A 20.és 21. versek alapján, azt kell észrevennünk, hogy ez a jelenség a lelki életünkbe is megvetette a lábát.
Pál apostol a filippi gyülekezetnek levelében azt írja, hogy elküldi hozzájuk Timótheust, amint az ő dolga rendeződik, hogy jó híreket hozzon felőlük. És egy érdekes dolgot mond el Pál erről a szolgatársról: nem olyan, mint a többi munkatárs, mert Timótheus ebben a szolgálatban nem a maga hasznát keresi. Bátran feltehetjük a kérdést, hogy létezik ilyen lelki, egyházi téren is? Igen! Sajnos igen! Azért teszek valamit, azért mozdítok a saját gyülekezetembe valamit, azért adakozok, vagy azért fizetek önkéntes járulékot, mert várom az elismerő, dicsérő szavakat, s talán vannak olyanok is, akik ezektől a tettektől várják az örök életüket. Mennyire rossz ezt olvasni, és hallani egyaránt. Az egyházban, a gyülekezeti életben is vannak ilyen emberek: csak a haszon lebeg a szemük előtt. Nincs ez így jól! És már csak azért sem, mert arra kell tekintenünk, hogy Jézusnak abból semmilyen haszna nem származott, hogy érted és értem szenvedet és meghalt. Azért vállalta önként a kereszted, hogy neked és nekem életet adjon. Ingyen! Nem kér érte pénzt, nem kér tőled nagy áldozatot, csak annyit, hogy szíved nyisd meg Előtte, és enged meg, hogy úti társad legyen a te életed alatt. S ebből kinek lesz haszna? Megint nekünk, embereknek. Jézus hasznot „termel” nekünk, de ez olyan haszon, hogy nagy befektetés nincs. Ragadjuk meg az alkalmat és éljünk VELE. Ámen