Gyülekezeti kiránduláson vehettek részt a lázáriak 2018. augusztus 3-5 között. Az alábbiakban Képíró Gyula lelkipásztor beszámolóját olvashatják:
Három nap és 1055 km. Ezt így mondaná a turisztikai szakember. Erre én így reagálok: …annál pedig ez sokkal több volt. Pénteken reggel indultunk augusztus 3-án és koradélutánra már Pákozdnál láttuk a 11 méter magas Miska huszár szobrát, ami a világ legmagasabb huszárszobra. Aztán elmentünk Várpalotára és ott a Zichy kastélyban megtekintettük a Trianon múzeumot. Határon kívülről érkező számára lebilincselő élmény… mindenkinek ajánlani tudjuk. Aztán következett Székesfehérvár óvárosa… A koronázási város ország-almájánál csak szívtuk magunkba a magyarságtudat friss és lelket emelő levegőjét. Aztán onnan a szálláshelyre az alig 18 km-re fekvő mezővároskába Abára, az Attila király gimnázium kollégiumába buszoztunk. Este megsütöttük a legfinomabb erdélyi szalonnánkat… majd következett az elmaradhatatlan nótázás… Másnap szombaton megtámadtuk a Balatont. Siófok irányába poroszkáltunk autóbuszunkkal, amikor észre vettük, hogy Siófok északi autópálya kijáratánál szabadi leágazásnál vagyunk… Gondoltunk egy merészet és megpróbálkoztunk, hogy találunk-e ingyenes strandot. Még a jó Isten is nekünk kedvezett ugyanis természetesen találtunk… Aztán jött a kellemes össznépi pancsolás… és a felhőtlen poénkodás na meg a belőle fakadó és a vele járó mellhártya szaggató röhögések. A nap megpirított, a Balaton szépen megszívott és mi pedig este némileg nyúzottan tértünk vissza Abára a szálláshelyre. Vasárnap reggel gyorsan igyekeztünk Budapestre. A Kálvin tér mögötti utcában sikerült leparkolnunk buszunkkal egy belvárosi építkezés mellett és onnan sokan mentünk és vettünk részt a Kálvin téri református templom fél 12-től tartott istentiszteleten. Különleges és megható élmény volt ez, hiszen a Kálvin tér református lelkésznője éppen saját kislányunokáját keresztelte… Ilyet sem lát az ember nap, mint nap… Templom után egy fincsi ebéd következett, majd az elmaradhatatlan Aréna-plázázás… és onnan pedig elindultunk haza. Este 11- előtt már itthon is voltunk.
Elmondhatjuk: … mentünk, láttunk, jöttünk…és nagyon jó volt! Egyedül Istené a dicsőség!
