Kiskátésok szolgáltak Szigetlankán, az öröm vasárnapján. Advent harmadik vasárnapjának délelőttjén Kocsis Leila beosztott lelkipásztor hirdetett Igét, és ő készítette fel a kátésokat, hogy a prédikáció üzenetét színdarabban is előadják.
Egyik kiskátés készülés közben azt mondta: ez nem egy karácsonyi színdarab. Ez a történet rólunk szól. Ezeket a történetben szereplő fiúkat a folyó választotta el Istentől. Minket pedig mi választ tőle? Bűnünk választ el. Az a legidősebb fiú, aki megmentette őket pedig nem más volt, mint Jézus Krisztus.
A Max Lucado által írt színdarab és az igehirdetés is azt üzeni, hogy Istennek van hatalma üdvözíteni, üdvösséget adni. Egy angol teológus mondta: két vallás van: isteni teljesítmény vallása és emberi teljesítmény vallása. Legyünk kegyelemtől hajtott keresztyének. Olyan emberek, akik Krisztusra bízzák magukat, akiknek nem az a célja, hogy kielégítsék saját vágyaikat, vagy szemmel tartsanak másokat, vagy méricskéljék a saját érdemeiket, hanem az, hogy megismerjék az Atyját. Mi a mi hozzáállásunk a kegyelemhez? Túl kockázatos, hogy igaz legyen. Túl szép, hogy igaz legyen! Ez a leggyakoribb ellenvetésünk. Annyi téves kört tudunk lefutni hiába, annyi utunk lehet, ami tévútra vezet bennünket. Az Ige azonban így szól: „De még vár az Úr, hogy megkegyelmezhessen, készen áll arra, hogy irgalmazhasson. Mert bár ítélő Isten az Úr, boldogok mindazok, akik benne reménykednek.” (Ézsaiás 30,18) Krisztus valóban visszajön, és egy kérdése lesz: mit válaszoltál a hívásra.