Van egy közeg, ami leírhatatlan. Ott, ahol az ember békességben, biztonságban, boldogságban van, otthonosan érzi magát, közvetlenek az emberek. Közel van az Isten. Szigetlanka imahetén ezt tapasztalhatta és érezhette mindenki nyolc napon keresztül a Szatmár-szigetlankai református templomban.
Az elmúlt héten vasárnaptól vasárnapig vendéglelkészek hirdették az Igét. A hét központi kérdése volt: Hiszed-é ezt? És ez hitvallásra serkentette a közösséget. A niceai hitvallást közösen mondták el minden este. És a hitvallás képezte az üzenetek vázát, amelyeket Kinczel István római katolikus plébános a szatmári Kis Szent Teréz plébániáról, Fazakas Judit Hosszúmezőről, Vékony Zsolt Aradról, Rákosi Jenő Székelyhídról, Lukács Róbert-Zoltán Kolozsvárról, Taraczközi Gerzson Nagyvarsányból, Keresztúri Sándor Zsolt Hiripról érkezve mondott el a gyülekezetnek. Az üzenetsort a helyi lelkipásztorok, Rácz Ervin és Kocsis Leila blp. foglalták össze az imahét záró istentiszteleten. Szólt az igei bizonyságtétel a világot kormányzó Isten atyaságáról és gondviseléséről, a teremtett világról, mint Isten művéről, a Fiú megtestesüléséről, a húsvéti misztériumról, a Szentlélekről, mint az élet és öröm adójáról, az Egyházról, mint a hívők közösségéről, a megkeresztelkedésről, az Országról és az eljövendő élet várásáról.
Nemcsak a lelkipásztorok tettek bizonyságot és vallották meg hitüket, hanem szolgálattevők serege, minden napra jutott bőven. A szavalók olyan verseket mondtak el, ami csodával határos módon éppen az elhangzott prédikációk üzeneteire rímeltek. Ilyen az, amikor az Isten a rendező. Az énekszolgálatok szintén mélyítették az üzenetet, így dicsérték Istent: a Kis Szent Teréz Ifjúsági Kórus, a Lanka Duó, Papp Krisztina és Kozma Dorka kántornők, Szász Lóránd ifjú, a felnőtt bibliaórások, a női bibliaórások és az ifjak, valamint a kátésok. Rövid és tanulságos jeleneteket mutattak be az ifjak, a kis- és nagykátésok, énekeltek és verseltek a vallásórás gyermekek is. Minden alkalom végén egy-egy ifjú imádkozott. A presbitereknek köszönhetően minden estére a lelki táplálék mellé a testi is megérkezett és gyarapított.
A gyülekezet a Mesterhez érkezett minden este, hogy az Ő szavát hallja tolmácsolóin keresztül, és értsék örök beszédét, mely megtart és üdvözít. Ezt kifejezték az imaheti himnusszal, az énekeskönyv 384. énekével, ami így végződik: „Jól tudom, kinek hittem én, S ez engem boldogít; Örökké áldom kegyelmed, / Mely megtart, üdvözít.”
