Ünnepelték az édesanyákat, hálát adtak a szülőkért, nagyszülőkért, dédszülőkért, keresztszülőkért és az Anyaszentegyházért Szigetlankán. Talán az ilyenkor legtöbbször emlegetett igei rész, Anna története biztatott és tanított.
Vasárnap az istentisztelet első részében került sor a gyerekek műsorára, szolgálatára. Bruno Ferrero: Az Édesanya teremtése című írása került bemutatásra. Többek között megtudhatták ebből azt is, hogy egy anyának három pár szemmel “kell” rendelkeznie: Az egyik pár azért kell neki, hogy csukott ajtón keresztül is megláthassa, hogy mi történik amikor beszól: “Mit csináltok?” és azt a választ hallja, hogy “semmit”. Egy másik szempárra a fej hátsó részén azért, hogy észre vegye, amit nem kell látnia. A harmadikra pedig azért, hogy mikor gyermeke valami rosszat tett, szemeivel közölhesse: “Mindent tudok és éppen ezért melletted vagyok.” A teremtés során előkerült valami különleges is, egy könnycsepp, azzal lehet kifejezni az örömöt, a bánatot, a csalódást, a fájdalmat, a magányt és a büszkeséget. Köszöntötték ugyanakkor az édesanyák mellett az apákat is, a nagyszülőket, dédszülőket és keresztszülőket is egy-egy vers formájában. Az anyák napi műsort Kocsis Leila segédlelkész állította össze és szervezte meg.
Igét Rácz Ervin lelkipásztor hirdetett. Anna hálaimájának egy része hangzott alapigeként: “Örömöt szerzett szívemnek az Úr, felemelte arcomat az Úr. Tudok már mit felelni ellenségeimnek, mert szabadításodnak örvendezhetek. Nincs olyan szent, mint az Úr, rajtad kívül senki sincsen, nincs olyan kőszikla, mint a mi Istenünk. Ne beszéljetek oly sokat büszkén, gőgösen, ne hagyja el szátokat kérkedés! Hiszen mindentudó Isten az Úr, és ő teszi mérlegre a tetteket. A hősök íja összetörik, de akik a földre rogytak, az erő övét kötik magukra.” (1Sám 2,1-4) Ahogyan gyönyörködik egy anya az alvó gyermekében, úgy figyelnek Isten óvó szemei is ránk. Ő örömöt szerző Isten, ezért nem csak azért ad dolgokat, hogy használjuk, hanem azért is, hogy örömforrásunk legyen. Ő a Mindenható Isten, aki akkor is megért bennünket, amikor házastársunk vagy egy másik generációban levő nem. Ugyanakkor erőt ad akkor is amikor úgy érezzük, túlnőttek bennünket a feladatok: kiemel, felemel és beemel. Ahhoz, hogy jó szülők legyünk, előszór is jó gyermeknek kell lennünk, azaz bárhányévesen is Isten gyermekei vagyunk. Ezt kell tudnunk mindenekelőtt megélni. Ennek a közegét pedig az Anyaszentegyház tudja megadni akkor is, ha sokan a benne levők miatt kritizálják. Nekünk kell tudni olyan közösséget alkotni, hogy ezt az érzést átéljük benne. Az igehirdető ugyanakkor elmondta azt is, hogy manapság mindent a szülőkre szokás hárítani, ha valakinek nem sikerült valami az életben. Természetesen különböző esetek vannak, sokmindent rosszul csinálunk szülőként. Van is lelkiismeret-furdalásuk érte, akinek van. De vigyázzunk, mert a vádló a Sátán. Isten valóban felszabadít a hamis elvárás alól. Imádságban átadhatjuk gyermekeinket Isten kezébe, aki akkor is ott lesz gyermekeinkkel, amikor mi már nem leszünk. Aggódás helyett ima. Isten ad erőt a gyermekneveléshez is. – biztatott igehirdetésében a lelkipásztor.
