Kezdőlap / Egyházmegyei hírek / Imaheti gondolatok – 6. nap – Mások elfogadása

Imaheti gondolatok – 6. nap – Mások elfogadása

“Arra rendeltelek, hogy elmenjetek, és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon.” (Ján 15,16b)

Egyik kedves szabadidős tevékenységem a faültetés, a fák metszése, ápolása és permetezése. Hálás szívvel követem tavasszal a fák virágba borulását, a későbbi gyümölcsök kialakulását, a nyári és őszi gyümölcsök megérését, amikor láthatom, hogy munkám nem veszett kárba.  Ilyenkor előttem vannak a fa ültetésétől eltelt esztendők, a kezdeti szándék, amellyel azt akartam, hogy a piacon kiválasztott- és a kertben elültetett fa, amikor eléri a termékenység idejét, akkor azt a gyümölcsöt teremje, amelyiket én már ültetéskor elképzeltem. Ha képekben kívánok beszélni, akkor Valaki évszázadokkal korábban ugyanezt tette, kertet ültetett, amelyet “felásott és a kövektől megtisztította, nemes vesszőt plántált bele, közepébe törnyot épített…” Isten menyasszonyt választott, népét hívta el, kiválasztotta. Isten szándéka az, hogy lássa a  munkájának eredményét. Ő az, aki ismeri a szívet és a szolgálat minden szükséges előfeltételét. A tanítványok közül egy sem jött magától vagy tanítványtársainak hívására, hanem mindegyiket Jézus személyesen hívott el. Ennek az elhívásnak pedig van egy célja, szándéka, amit Jézus nagyon sokszor kifejtett. Most utoljára, halála előtt nyomatékosítja, hogy a tanítványi élet nem passzív, hanem nagyon is aktív életforma kell legyen. Azaz ne csak beszéljünk a templombajárás, az igehallgatás szépségéről, a közösség megtartartó erejéről, hanem tudnunk kell azt, hogy életünk onnan fentről arra rendeltetett, hogy cselekvő élet legyen. Amikor Jézus erről beszél akkor előttünk áll Isten számtalan irántunk való cselekedete, de az is, hogy Ő akkor mondja mindezeket, amikor kész végig menni a Golgota felé vezető úton, kész vállalni érettünk a kereszthalált. A tanítványság aktív mivoltát a mai Ige három képpel szemlélteti: 1. “elmenjetek” 2. “gyümölcsöt teremjetek”. 3. “gyümölcsötök megmaradjon”.

  1. Jézus tisztázta a tanítványaival, hogy Ő nem sokáig marad velük és azt, hogy a Szentlélek irányításával nekik tanítványokká kell tenni a népeket. Ez ma sem úgy történik legtöbbször, hogy az egyén megy oda a tanítványhoz, és kéri, hogy meséljen a keresztyén életről, hanem úgy, hogy Krisztus katonái “elmennek.” Keresnek, félreteszik a kényelmet, mert tudják, hogy vannak helyek, ahová hitelesen meg kell érkezni, ahol a bizonyságtétel hátterében igazi élet van. Ezért nem mindegy, hogy milyenek voltak az akkori tanítványok, de az is lényeges, hogy milyenek legyenek a maiak. Azaz ne csak az elhangzott szavak legyenek szépek, hanem a tettek is ott legyenek. A só csakis akkor ízesíti meg az ételt, ha a koncentrációja megfelelő, a cukor csakis akkor édesít, ha minősége a legmegfelelőbb.
  2. Ezért fontos, hogy a küldetést megelőzően a tanítványi élet már bizonyos értelemben gyümölcstermő, vagy a gyümölcs termelésére hajlamos élet legyen. A kertész a facsemete elültetésének pillanatában még nem biztos abban, hogy a fa gyümölcsöt terem, de tudja, hogy a beoltással megtörtént minden lehetőség, hogy az évekig tartó ápolás következtében a fa gyümölcsöt teremjen. Olykor mi sem tudjuk, hogy mi magunk mire lehetünk képesek. Visszanézve életünk elmúlt évtizedeire elmondjuk, hogy voltak Krisztus nélküli, gyümölcstelen pillanataink. Lelkünk mélyén útkeresők voltunk, mint Péter és András halászáskor, vagy Máté a vámszedő asztalnál, és tudtuk, hogy az út, amelyen járunk nem a legtökéletesebb. Amikor az ember erre ráébred, akkor várja a változást életében, mondhatni elkezdődik az beoltás folyamata, amikor már a krisztusi nedvességet szívhtajuk magunkba, amikor a vadhajtásokat a gazda lemetszi, a kórokozókat a maga eszközeivel, Igéjével és Szentlelkével eltávolítja. Innen már semmi akadálya a gyümölcs termeléséhez. Fontos, hogy mindenkor Jézusra figyeljünk, mert ennek a folyamatnak állandósulnia kell. Melyek ezek a gyümölcsök? Az apostol a lélek gyümölcseiről ír: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Merjük ezeket a gyümölcsöket megteremni!
  3. Mint amiképpen a fát a terméséről lehet minősíteni, ugyanúgy az embert is a lelki gyümölcseiről lehet megismerni, tetteinek következményeiről lehet elmondani, hogy kihez tartozik, honnan és főleg kiből merít lelki erőt. Jézus a lelki gyümölcsök megmaradására bíztatja az övéit. Ezek szerint azokat el is lehet veszíteni! Ha a fa megbetegszik, akkor nem terem gyümölcsöt. Ha mi nem Krisztusból táplálkozunk, akkor mi is elveszíthetjük a korábbi jótetteket, és így elhivatásunk és küldetésünk értelmetlenné válik. Ez azt jelenti, hogy ne csak bizonyos élethelyzetekben vagy időpontokban legyünk jók. Ne csak a vasárnapi egy óra igehírdetése hassa át szívünket a templomban, hanem maradjon meg Isten vezető Igéje a hétköznapokban is, a templom falain kívül. A keresztyének élete, tetteik alapja, háttere, motivációja mindig Jézus személye és tette. A gyümölcstelenség következménye pedig a kiszáradás (Máté 21:19) és a kivágás (Lukács 13:6), de mi mindig tartsuk szemünk előtt az első zsoltár bizonyságtételét, mely alapján a hívő ember olyan, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amelynek levelei nem száradnak el és megadja gyümölcseit. Ámen.

Ilonczai Zsombor,

Szárazberek

Szóljon hozzá