,,…De ki az én felebarátom?” – (Lukács 10,29)
Az egyik amerikai folyóiratban jelent meg egy érdekes cikk, melynek címe: „Miért nem segít a járókelő?” Az írást egy utcán végzett kísérlet ihlette, melynek pl. a szociálpszichológiában a Járókelő-effektus (bystender effect) nevet adták. Zimbardo professzor, a kísérlet vezetője az irgalmas samaritánus történetével kezdi a felvezető szövegét, amelyről készült videófelvétel megtekinthető a YouTube videómegosztó csatornán (https://www.youtube.com/watch?v=2Sbduk0Mbn). A lényege: színészek és színésznők játsszák el az utcán, hogy alkoholisták, hajléktalanok, üzletemberek, akik a járókelők segítségét kérik egy pályaudvar lépcsőjén feküdve. Közben a videófelvétel bemutatja, hányan mennek el közömbösen a segítséget kérők vagy tehetetlennek látszó emberek mellett. A kutatók a következőképpen foglalták össze észrevételüket: a segítségnyújtás valószínűsége fordítottan arányos a jelenlévő szemtanúk számával. Azaz minél többen vannak az utcán, annál valószínűbb, hogy nem fognak segíteni. Ugyanis kialakul egy íratlan szabály: majd fog valaki segíteni, majd másvalaki megoldja. És mindenki ehhez a szabályhoz/törvényhez igazodik. A videófelvételen (tessenek megnézni) az is látszik, hogy egyszer csak megáll valaki segíteni, és kis idő múlva mások is odalépnek, és igyekszenek hasonlóan cselekedni. Azaz volt valaki, aki a szabályt, a törvényt megszegte, s másokat is odavonzott általa.
Az irgalmas samaritánus történetének egyik központi gondolata, hogy a lévita és a pap nem akarja a törvényt megszegni, hiszen halott embert nem volt szabad érintsenek. Ők megmagyarázzák a törvénnyel nem-cselekvésüknek okát. Nem az ő felelősségük, nem rájuk tartozik, not their business. A félig élőben a (fél)holtat látják inkább, csakhogy önmagukat igazolják. Na, de ki az én felebarátom? Az, akiért a törvényeket, a szabályokat is képes vagyok felrúgni, csak hogy segíthessek. Nem bújok magyarázatok, önigazoló szövegek, klisék mögé (más is így csinálja, most nincs időm, majd más megoldja, stb.), nem hárítom másra felelősségemet még a kudarcaimmal kapcsolatosan sem. Nem azt kérdezem, hogy mit tehetnek/tehettek volna értem, hanem azt, hogy én mit tehetek másokért és önmagamért, az egyházamért, szeretteimért… másokért. Az Istentől érkező szeretet több, mint az emberek által megfogalmazott törvény. Te több vagy-e? Ámen!
dr. Király Lajos esperes,
Batiz