Gondviselőnk! Megvalljuk Előtted, hogy erőnk elfogyóban van. Éjjel, nappal rettegünk, hol a zajtól, hol a csendtől félünk.
Hisszük, hogy Te ott vagy mindenek felett. Bűneink miatt aggodalmasan várakozunk tele bizonytalansággal, hogy meddig bűnhődünk szánalmas vétkünk miatt, meddig engeded az erőszakot szétfolyni az emberek között. Bárcsak a Te kezedet éreznénk ránk nehezedni, mert akkor mégis meglenne a reménye annak, hogy simogatásba fordulna a teher. Így, a szorongás különféle kísértésekkel kínoz bennünket.Már saját árnyékunkban is az ördögöt nézzük, késői felismerésként rejtett tagadásaink és ellenkezéseink visszaköszönő képi üzeneteként. Sokat maradtunk távol Tőled, a forrástól elidegenedtünk, a hajnal méhének harmatcseppjeit sem érdemeltük. Testünk megfáradásában a lelkünk is elnyomorodott, mégis igyekeztünk volna Hozzád, mintha mi sem történt volna, pedig hűtlenségünk, eltévelyedésünk, céltalanságunk csupasz torzóként éktelenkedett elleplezhetetlenül. A szennyáradatban későnek tűnik fohászunk, miért is nem kellett sokkal korábban Melletted helyet keresnünk, de hadd ne a lelkiismeret múltjában tékozoljuk az időt, amit most új imádságra fordíthatunk. Teljen meg ajkunk a köszönet kiáltásával, hogy még itt vagyunk, és tovább léphetünk, bár remegő térdekkel, mégis jobb irányba. Erőnk elfogyóban, de Veled megújuló akarattal reménykedünk egymásért.
Teremtőnk Fiadért add Szentlelkedet sötét éjjeleken, viharos nappalokon, és a boldogabbnak kért jövendőben. Ámen
Nagyváradon, 2022 március 24.
A békesség kötelékében!
Csűry István