Kedves szerkesztők! Kedves olvasók!
Engem is megdöbbentett a hír, hogy a Szatmári Magyar Hírlap szerkesztőségének az ajtaja végleg bezárul. Minden szatmári magyar szegényebb lesz ezáltal. Mint a Hitélet rovat szerkesztője különösen meg szeretném köszönni azt a lehetőséget, hogy volt hetente legalább egy oldal, ahol Isten igéjét szabadon lehetett hirdetni csendes perceket nyújtva olvasóinknak.
Nem akarok közhelyekbe bocsátkozni, de alapigazság: hogyha becsukódik egy ajtó, kinyílik utána egy másik. Nehéz ezt annak elmagyarázni, aki csak az előbbit látja, de legyen bizodalmunk abban, aki megláttathatja az utóbbit is velünk! Óvatosan felé irányítanám a tekinteteket, mert Isten mindent tud. Tudja azt is, és ismeri, hogy mi az, ami elválaszt, mint bezárt ajtó tőle. S milyen az, amikor egy dologban kinyitjuk az ajtót felé, és cselekedhet gazdagon a mi életünkben.
Az emberek életében sok ajtónak jelentősége van. Vannak időszakok, amikor összekötnek embereket az ajtók. Vannak, amikor elválasztanak bezárt ajtók. Akár családtagokat is. Nem egyszer előfordulhat baráti körben, hogy végleg bezárul egy ajtó. Egy nézeteltérés, és elpattannak a szálak egy sértés miatt, becsukódik a lelki ajtó egyik ember szívében a másik előtt, ember azt nem tudja többet kinyitni, s úgy érzi, hogy visszafelé nincs út. Vagy néha olyan tragikus, amikor becsapódik egy kriptaajtó egy koporsó mögött, vagy valakit el kell temetnünk, s úgy érezzük, hogy emiatt nincs tovább. Sokszor az emberi kapcsolatok és közösségek ugyanígy tönkremehetnek egy-egy bezáruló ajtó miatt. Sokszor pont a kemény szívvel kimondott szavaink miatt csapódnak be az ajtók. Máskor egyszerűen csak abbamarad egy barátság, vagy egy szorosabb baráti kapcsolat. Jézus azt is látja, amikor kinyílik előttünk, s aztán becsukódik egy műtőnek az ajtaja. Ott is ott van velünk, amikor kínlódunk a betegágyon, s kétségek szorítják össze a szívünket, hogy túléljük-e az egészet.
Jézus az ajtó. Nincsen más. Ezt világosan tanítja a Szentírás, és nincsen kiskapu. Jézus, a juhok ajtaja. Ha valaki rajta megy be hit által, az legelőt talál, kijár és bejár. (Ján 10, 9) A dolgok végére mindig csak egy kérdés marad. A te életed ajtaja nyitva van-e Jézus előtt? Mert azért az az igazság ám, hogy itt belül, a lelkünkben nagyon sok ajtó van, nem csak egy. Sok kicsiny ajtó. Egyet kinyitunk, a másikat zárva hagyjuk. Az egyiket kinyitjuk, a másik zárva marad. Az igazán jó közösség az, amikor az egészet, a teljeset, az egész életünket kinyitjuk előtte. Nála vannak az életnek, a pokolnak és a halálnak a kulcsai is.
Az ige azt mondja, amit Ő bezár, azt senki nem nyithatja ki. Amit Ő kinyit, azt senki nem tudja bezárni. Jézus mondja: Ha valaki meghallja az én szómat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele maradok, és ő énvelem. Ha megnyitod az ajtódat, az életedet előtte, Ő megnyitja az ajtót előtted az örök életre. Mert tudjátok, ez a kettő együtt nyílik. Kinyitod a hit hallása által az ajtót Jézus előtt, és Jézus kinyitja előtted az ajtót az Ő csodálatos országába.
Amikor a Szatmári Magyar Hírlap szerkesztőségének, vagy a postaládának az ajtaja a csütörtöki lapszám megérkezése után becsukódik, vagy éppen az utolsó lapszám lapjait hajtjuk össze, érdemes ezen is elgondolkodni, mert az örök élet dimenziójában van új kezdet, új ajtó, új lehetőség. Ámen!
Rácz Ervin
