A legszentebb benn k fogan,
hordj k f ltve nmagukban.
B nt an sz lunk n ha,
a lenyelt k nnyekben titokban
m ris megbocs jtottak.
F j az elvesz tett let,
a fel nk rad j kedv,
az ajk n felhangz kacaj,
a reggeli biztat s,
a mosollyal enyh tett fedd s,
szem nek sz ps ge,
rt nk agg d sa.
K rp tol a nek nk adott rt k,
a t le kapott szigor m rt k:
“L gy h nmagadhoz, gyermekem,
s ne feledd soha, az rt sz ltelek,
mentsd tov bb az letet,
ahogy n is meg r ztelek”.