Vágysz a vízpartra,
hol megnyughatsz,
kezedbe veszed
halászbotod,
hogy ne ülj ott
hiába,
s várod a kapást,
figyelsz feszülten,
hátha…
Az úszó moccanatlan,
egy-egy kishal
könnyedén nekiszalad,
eljátszik vele.
Messze járnak
gondolataid, játszós
világokban, gondtalanságban,
s közben a nagyobb halak
a mélyebb vizekben úsznak
tova.
Ők azt gondolják,
ez a halász
milyen nagy marha.