azon a bizonyos est n,
s t tre sz lltak a fecsk k,
f szekrak sra indult a sz nd k,
cs kra ny jtottad sz dat.
Rem nyek fesz ltek benn nk,
bizalommal telt meg a kebl nk,
szerelem t z be est nk,
nem gondoltunk csak a m ra.
K dd v ltak a rem nyek,
maradtak csak az eml kek,
id kapszul ba szorult let,
letaroltatott annak f ja.
Meger s t a hit,
az jra tal lkoz s boldog t,
eml ked elk s r a s rig,
ez vigaszul elegend m ra.
Fodor Lajos