Heten vannak mint a… A Szatmári Református Egyházmegyéből jelenleg hét ifjú tanul a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben. Közülük ketten az utóbbi két évben jutottak be a teológiára: Kánya Réka első éves- és Pop Titus másodéves hallgatóval sikerült beszélnünk, még a tanév elkezdése előtt, aktív nyári időszak után.
Kánya Réka idén érettségizett és jutott be a kolozsvári teológiára. Gyerekkora óta ezt szerette volna, az évek során egyre biztosabb lett szándéka. Őt a szatmári emberek talán onnan is ismehetik, hogy egy-egy egyházi ünnepségen népdalokat szép énekeket énekelt, leinkább Higyed Gyöngyi zenetanárnő, egyházmegyei zenei előadó felkészítésében. Hálás édesanyjának, mert az Istennel való kapcsolatát ő alapozta meg, jó érzés számára, hogy olyan családban nevelkedhetett fel, ahol naponta előkerül a Biblia. A Patóházai Református Egyházközségben nevelkedett.
Pop Titus immáron a másodévet kezdte el a teológián és, akár csak Réka, a Szatmárnémeti Református Gimnáziumban végezte el a középiskolát, csakhogy első útja azt követően nem a teológiára, hanem a kolozsvári filozófia szakra vezetett, azt el is végezte. Az ottani mesterképzés alatt érezte az elhívást a teológia felé. Az ebbéli döntésében sokat segítettek a FIKE (Kolozsvári Főiskolások Ifjúsági Keresztyén Egyesülete) alkalmai. Jelenleg a Szatmár-szigetlankai gyülekezet tagja. Őszintén és határozottan kiáll amellett, hogy Isten az igazság. Szükséges, hogy egyre jobban megismerjük a hitünk igazságait, mert az egész egy rendszert képez. Vallja, hogy a keresztyénség racionális, észérvekkel van tele. Persze vannak dolgok, amik meghaladják az értelmi képességeinket, viszont rengeteg dolog van, ami racionálisan van felépítve. Isten pedig megáldott minket az értelem képességével és azzal is tudjuk áldani, dicsőíteni az Istent.
Réka a Patóházai Református Egyházközség aktív tagja gyerekkora óta, mind Máthé Róbert, mind pedig Tolnai János lelkipásztor idejében örömmel vett részt az alkalmakon. Amikor konfirmált, érezte azt, hogy majd egykor ő is konfirmáltathat másokat, az úrasztala másik oldalán helyt állva. Már akkor elkezdődött tudatosulni benne, hogy ott van a helye és az neki jó lesz. Életigéje: „amikor határt szabott a tengernek, hogy a víz át ne léphesse partját, amikor kimérte a föld alapjait, én már mellette voltam mint kedvence, és gyönyörűsége voltam mindennap, színe előtt játszadozva mindenkor.” (Péld 8,29-30)
Titus a FIKÉn tapasztalta meg először, hogy milyen az élő közösség, aztán a szigetlankai gyülekezetben és máshol is érezhette ugyanezt. Keresztyénnek lenni az egy közösségi létmód, nem partizánakció. Fontosnak tartja a vitákat, a vitakultúra fejlődését, ehhez pedig szükséges a közösség. Lényeges úgy kifejeznünk magunkat, hogy a legmélyebb dolgokat az egyszerű emberek is megértsék. Életigéje: „Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága.” (Jn 1,4)
Isten áldja teológusainkat! Ők nemcsak a jövő emberei, hanem már most fontosak egyházmegyénk számára. Sok erőt és türelmet kívánunk neki tanulmányaik folytatásában.
A velük készült interjút az alábbi linken meghallgathatják:
https://refszatmar.eu/szatmari-harangszo-radio-515-adas/
