Mott :
,,R g volt,
szorong vek j rtak pp,
any m csak f lve s gta m g,
nek nk a holnap lesz majd sz p.”
(Dusan)
n mindig a szavakb l ltem s Te m gis tettekkel lelted t letem.
Im ba z rt kezedben egy g gyertya pislogott sok szomor jszak n, amikor f jdalomt l sszeszorult sz ved gy elakadt, hogy jajki lt shoz is csak suttogni volt er d.
Csak a csillagok tudt k, hogy rtem im dkozol.
A v gtelen-s t t n mas got bet lt tte a zokog s.
Mit tehett l? Im dkozt l s hullattad k nnyeid.
Gondolatban v gigk s rt l golgot mon, mint fi t M ria. Cipelted b natb l faragott kereszted, s att l f lt l, hogy n nem b rom tov bb.
Szavakb l ltem mindig. t lni m r csak magam tudom. Te fegyverk nt szeretetedet adtad kezembe. Azt mondtad, tni nem szabad, csak cs kolni s simogatni. Csak adni vagy k rni. Elvenni nem szabad sohasem. Nem szabad sebezni, csak gy gy tani. Azt mondtad, k fal ne legyek, s ne azt adjam, amit kapok. A vil g gy trelme oly hatalmas, hogy a megbocs jt s sem hozhat v ltoz st. Mindig b r ltad tetteim. M gis, ha titokban az gre n zt l, azt suttogtad: ,,Ez az n szerelmes fiam, akiben gy ny rk d k.”
Mily sz p is lenne, ha megtanuln b k d a vil g.