Kezdőlap / Prédikációk / Elek Arnold – Nagypénteki igehirdetés

Elek Arnold – Nagypénteki igehirdetés

“Akkor azért nékik adá õt, hogy megfeszíttessék. Átvevék azért Jézust és elvivék. És emelvén az õ keresztfáját, méne az úgynevezett Koponya helyére, a melyet héberül Golgothának hívnak: A hol megfeszíték õt, és õ vele más kettõt, egyfelõl, és másfelõl, középen pedig Jézust. Pilátus pedig czímet is íra, és feltevé a keresztfára. Ez vala pedig az írás: A NÁZÁRETI JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA. Sokan olvasák azért e czímet a zsidók közül; mivelhogy közel vala a városhoz az a hely, a hol Jézus megfeszíttetett vala: és héberül, görögül és latinul vala az írva. Mondának azért Pilátusnak a zsidók papifejedelmei: Ne írd: A zsidók királya: hanem hogy õ mondotta: A zsidók királya vagyok. Felele Pilátus: A mit megírtam, megírtam.” (Alapige: Jn 19, 16-22)

Bevezetés:

Véget ért a nagy per. Egy tragikusan szomorú komédia utolsó mozzanataként a függöny legördül, és mindennek vége. Vége a szenvedésnek, vége van a megaláztatások és arculcsapások, gúnyolódások és élcelődések sorozatának. Az eleve elkészült ítéletet kimondja az EMBER az ISTEN felett és tüstént végre is hajtja. A bosszútól és gyilkolási vágytól hajtott ember, még azt sem engedi meg Jézusnak, hogy elbúcsúzzon édesanyjától, szeretteitől és a tanítványaitól! Minden áron elpusztítani – tört fel a nagypénteki ember szívéből a harag. Pedig épp azt feszíti meg, aki által élete, nyomorúságos mindennapjai megváltozhattak volna.

I.

Jézus kereszthalála, a nagypéntek borzalmai, az ember szörnyűséges tette, valahogy ma is felkavar bennünket. Kényelmetlennek, vagy éppenséggel felháborítónak találjuk ezt az eseménysort. Mi közöm nekem ma mindezekhez? Talán én szegeztem őt a keresztre? Talán mondtam ki felette a halálos ítéletet? Kérdezheti a 21. század keresztyén embere. Gyertek lássuk ma, ezen a nagypénteki istentiszteleten mit üzen ma nekünk nagypéntek, miképpen viszonyult az akkori ember Jézus Krisztushoz, és lássuk meg ma azt is, hogy mi, ma, 2014 április 18-án, nagypénteken hogyan is viszonyulunk Jézushoz, és az egész nagypénteki üzenetsorhoz.

Az ókor világában a keresztre feszítés a legszörnyűbb halálnak számított! A római történetírók is csak elborzadva tudnak erről beszélni! CICERÓ, a kor legnagyobb szónoka például ezt írja:

„A gonosztevőket, ha római polgár, megláncolják. Ha súlyos a tette megverik. Ha hazaáruló megölik. De mit is mondhatnék a keresztre feszítésre? Ez a halál leírhatatlan. Olyan szörnyű, hogy nem találok rá szavakat”.

A legrettenetesebb halál volt az, amit Jézusnak ott nagypénteken el kellett szenvednie. A keresztre feszítésnek ott abban a korban, megvolt a maga megszokott formulája. A halálra ítélt előtt a bíró felolvasta az ítéletet, majd így fejezte be: IBIS AD CRUCEM! – KERESZTRE MÉGY!

Hogy mekkora fájdalom lehetett szétfeszítve függeni, annak érzését, hozzávetőleges fájdalmát bárki megpróbálhatja. Ha kifeszített karral, lábujjhegyen a falhoz állunk, valami hasonló érzésben kehet részünk. Néhány percnél tovább aligha bírja valaki. Munkácsy Mihálynak van egy festménye, amely Jézus Krisztus keresztre feszítését ábrázolja. A festő mielőtt megfestette volna művét, kötéllel felkötette magát a műteremben felállított keresztre, hogy mégis valami fogalma legyen arról, mit is fest meg. Munkácsy életrajzírói megjegyzik, hogy a mester, néhány perc múlva elájult!

Ma nagypénteken, a kereszt alatt görnyedő szenvedő Krisztus képe elevenedik meg előttünk. S amikor őt így képzeljük el, eszünkbe kell, hogy jusson, hogy Ő hányszor beszélt a kereszthordozásról. Arról, hogy el kell hordozni a sokszor elhordozhatatlanak tűnő szenvedéseket, könnyeket, fájdalmakat. Sokszor kell elhordoznunk a rettenetest, olyan terhek sokaságát, amelyek a vállunkra nehezednek. Lehet az érzeted, hogy összeroppansz alatta, lehet tövisekkel találkoztál mindenhol az életben, melyek csak megsebeztek. De mégis vitted, mert vinned kellett. S tudjátok az egyéni kereszthordozásainkban nem vagyunk egyedül. Éppen a szenvedő Krisztus segít, áll mellénk, hogy az élet töviseinek égető sokaságában, nem roppanjunk össze, ne szakadjon meg a szívünk – lelkünk a megpróbáltatások során. Olyan szépen ír erről Reményik Sándor az Akácsor ősz utolján című versében!

Pl. R. Sándor: Akácsor ősz utolján

II.

Jézus Krisztusnak eme nagypénteki magatartása, cselekedete ismét arról beszél ma nekünk, hogy Ő nem egy tant hozott erre a világra, hanem egy ÉLETFORMÁT. S ehhez az életformához hozzátartozik a kereszthordozás is. A 17-ik versben – s engedjétek meg, hogy a saját fordítást használjam, ezt olvassunk: „Ő pedig maga vitte, hurcolta és vonszolta a keresztet és KIMENT az úgynevezett Koponya – helyhez, amelye héberül Golgotának neveztek.”

Igénk második fő üzenete itt bontakozik ki ebben a versben. Csupán egy szó. KIMENT. Jézus kiment Jeruzsálemből, kiment a városból. Micsoda rettenetes, szívet – lelket szorító érzés lenne, ha ma is kimenne az életünkből. Kimenne a Németi – templomból, ha nem vállalná értünk a rettenetes halált. Képzeljétek csak el, ha nem lenne ott a mindennapjainkban, az örömeinkben, a ravatalok és sírgödrök mellett, a temető csendjében. Ha gyógyító közelségéve, simogató szeretetével nem ölelne át nap mint nap. Mert kereszthordozásunkban, gyászunkban, fájdalmaink és veszteségeink sokaságában, a roskadozó ember előtt, a reményt vesztett, már – már a depresszió szélén álló ember előtt kirajzolódik a szenvedő, keresztet hordozó, értünk szenvedő Jézus arca. Ma a szenvedő Krisztus, a kereszten vonagló megváltó üzeni mindnyájunknak: ITT VAGYOK! MELLETTED VAGYOK! FOGOM A KEZED!

Ezért más Jézus. Ezért lényeges számunkra az ő szeretete, irgalma és közelsége. Ő nem vallásalapító volt. Ő az Élő Isten Fia, akinek nagypénteki áldozata épp azért történet, hogy ma te és én éljünk és bővölködjünk. Ő tökéletesen más! Így halála is sokkal másabb mint az úgynevezett nagy vallásalapítóké:

  1. Buddha 80 évesen halt meg, hátra hagyva hercegi feleségét és fiát
  2. Zarathusztra 77 évesen hal meg egy vár ostrománál, karddal a kezében
  3. Konfúciusz a neves kínai bölcs és etikus 73 éves korában, ágyban párnák között, miniszteri rangban, népes családja körében.
  4. Mohamed 63 évesen kedvenc felesége karjaiban.

Ugye mennyire más Jézus halála? Ő a Golgotai kereszten, a Koponyák hegyén haldoklik. S ez a hely a mi számunkra azóta a világ középpontjává vált. Ide mutat előre az Ószövetség minden gondolata. Az Újszövetség pedig ide utal vissza, ahol minden fájdalom és szenvedés összpontosul. Csoda-e testvéreim, hogy számunkra is a kereszt a STAUROS a legszentebb jellé vált? Mert tudjátok azt gondolom, hogy a kereszt nem csupán egy eszköz, egy vesztőhely amelyen Jézust kivégezték, hanem a BÉKE jele is. A megbékélés és megbocsátás szimbóluma. Jézusért a könnyező Isten, az Atya megbocsát, és új élettel, örök élettel ajándékoz meg mindannyiunkat. S ez a kereszt drága és értékes a számunkra.

Pl. Egy skót misszionárius kb 100 évvel ezelőtt Mexikóban járt, majd hazatérve Skóciába beszámolt missziói útjáról. Elmondta, hogy nem volt nap, amikor ne dobálták volna meg kővel. Azért mert Jézus Krisztusról mert beszélni, s az ő keresztjéről. De ő rendületlenül hirdette nekik Jézust. Aztán egy idegen városba érkezve a piactéren nagy sokasággal találkozott a nagy tömegben valaki – egy árus – ezt kiáltotta: Olcsó kereszt! Olcsó keresztet tessék! Elmondta sokáig a fülébe csengett az árus szava.

Óh bárcsak ma is szüntelenül a fülünkben csengne, hogy ne olcsó keresztekre nézzünk, ne olcsó szeretettel ajándékozzuk meg egymást, hanem a legnagyobbal, amelyet csak Jézustól kaphatunk. Tudjuk ma megtanulni a kereszten függő Isten Fiútól azt az alázatot, békességet és szeretetet, amely élhetővé, széppé, nemessé teszi az életünket.

Befejezés:

Pilátus feliratot készített, mely nem volt más, mint egy vádirat. Jézus halálra ítélésének az oka. 3 nyelven fogalmazza meg. Zsidóul, amely a vallásosságot, a hit ápolását és megtartását szimbolizálja. Görögül, amelyik nyelv a kultúra a művészetek nyelve volt, s latinul, amelyik a politika és a jog nyelve. Jézus áldozata egyetemes jellegű, mindenki számára, érthető, felfogható. A kérdés csak az, hogy ma felismerem –e benne azt, aki értem szenved, aki értem könnyezik, aki azért jött, hogy nekem ne kelljen ilyen szenvedésekben részem legyen.

Mi az én válaszom mindezekre?

Csak egy lehet: KÖSZÖNÖM JÉZUSOM!

Ámen!

Szóljon hozzá