Az első magyar országgyűlés helyszínét látogatták meg a Dobrácsapáti és Szamoskóródi Református Egyházközség harmincöt tagjával július 26-28 között, ugyanakkor megnézték Szeged nevezetességeit és a dorozsmai szélmalmot – tudtuk meg Erdei-Árva István Béla lelkipásztortól.
Pénteken reggel örömmel és élményekre várva szállt fel a buszra a két gyülekezet kiránduló közössége. Amint elhagytuk a várost máris felzendült a buszban az ének: „Vezess, Jézusunk, s véled indulunk”, majd közös áhítat után együtt elcsendesedve kértük Istentől az áldást és az oltalmat az utunkra. Jókedvű beszélgetésekkel és hangos nevetésekkel folytatódott az utunk, s hét órával később ugyanilyen hangulatban érkeztünk meg a szállásunkra, a Szegedi Evangélikus Kollégium és Diákotthon épületébe. A szobák elfoglalása után rövid pihenőt tartottunk, majd elindultunk felfedezni a város központját. Törölközőt és fürdőruhát is készítettünk magunkhoz, mert a nap végén a szegedi Napfényfürdő Aquapolis medencéiben pihentettük meg fáradt testünk.
Elsőként a Hősök kapuját néztük meg, amely az első világháborúban elesettek emlékére épült, majd a Magyarok Nagyasszonya-székesegyházat, ismertebb nevén, a szegedi dómot. Ez Magyarország egyetlen 20. században épült Székesegyháza. Fogadalmi templomnak is nevezik, mert az 1879-es árvíz pusztítása után a hívek megfogadták, hogyha sikerül újjáépíteni a várost, akkor egy templomot építenek Isten iránti hálából. Igaz, csak kívülről, de megcsodáltuk a Móra Ferenc Múzeumot, és az „öreg hölgy” víztornyot.
Szombaton reggel útra keltünk Ópusztaszerre, az első magyar országgyűlés helyszínére. A buszon reggeli csendességet tartottunk, s mire az előre elkészített énekeinket mind elénekeltük, már majdnem meg is érkeztünk a Nemzeti Történeti Em
lékparkba. Nyitás után az elsők között léptünk be a parkba, ahol már várt minket bájos szakvezetőnk, aki nagy lelkesedéssel mutatta be az Árpád-emlékművet, az Árpád és vezérei szoborcsoportot, a régi kolostor alapját. Innen a jurtákhoz mentünk, majd meglátogattuk a skanzent, ahol megtekinthettünk egy régi iskolai termet, és a különböző tájegységekre jellemző szegényesebb és módosabb házakat. Innen a Feszty-körképhez vonultunk, ahol elámultunk a 15 méter magas és 120 méter hosszú festménytől. Ezt a művet legalább egyszer minden magyar embernek látnia kell. Ebéd után megnéztük a 3D-s történelmi filmeket és az árvízi bemutatót. Sok látnivaló lett volna még az 55 hektáros parkban, de már vártak minket a dorozsmai szélmalomnál, ahol Vass József olyan lelkes bemutatót tartott, hogy öröm volt hallgatni. Ráadásként elénekelte Dankó Pista: Nem fúj a szél, nem forog a dorozsmai szélmalom című nótáját. Estére ismét Szeged központjába tértünk vissza, ahol megnéztük a Regionális Összművészeti Központ szecessziós palotáját és megtaláltuk József Attila egykori egyetemét is.
Vasárnap istentiszteleten vettünk részt a Honvéd- téri református templomban, ahol szívélyesen fogadott a gyülekezet és Dr. Kereskényi Sándor lelkipásztor. A hitről és annak erejéről szólt az igehirdetés. „Mit hittél, amikor ma templomba jöttél? Mit hittél, amikor elindultál?” – tette fel a kérdést az igehirdető. Mi azt hittük a kirándulásunk kezdetén, hogy egy áldott hétvégét tölthetünk együtt. Isten pedig minden bizonnyal azt a választ adta, hogy „legyen a ti hitetek szerint” (Máté 9, 29). Az istentisztelet valósággal megkoronázta a kirándulásunk, s hogy ez a korona még fényesebb legyen, a Templomkert Étteremben olyan kedves fogadtatásban és finom ebédben volt részünk, amiről álmodni sem mertünk.
Lelkiekben feltöltődve, boldogan és hálásan ültünk fel a buszra, hogy ilyen gazdagon megajándékozott minket az Úr ezen a hétvégén.
Hálát adunk Istennek az áldott kirándulásért és köszönetet mondunk a Bethlen Gábor Alapkezelőnek a támogatásért.
