Amióta elkezdődött az ,,új népvándorlás”, naponta többször is hallunk megdöbbentő és elképesztő híreket arról, hogy milyen veszélyt jelentenek Európa számára a más kontinensekről tömegesen érkező emberek.
Ma már a keresztyén/keresztény emberek és közösségek véleménye is megoszlik azon, hogy miként kezelje az Istenfélő, krisztusi hitben nevelkedett ember a hozzánk érkezőket. Tekintsen rájuk sajnálattal és próbáljon segíteni rajtuk, vagy értsen egyet azokkal, akik határozottan kiállnak a visszautasításuk mellett? Európa népeinek nagy része évtizedek óta küzd azért, hogy a keresztyén/keresztény szó bekerüljön az Európai Unió alkotmányába, ez a küzdelem mindeddig sikertelen. Azok a politikusok és befolyásos személyek, akik nem hajlandók elismerni azt, hogy Európa keresztyén/keresztény gyökerekre épül és a keresztyénség/kereszténység az, ami megtudja tartani a falait, most arra igyekeznek rávezetni Európa népeit, hogy tekintsenek keresztyénként/keresztényként ezekre az ugyancsak vallásos, de más gyökerekből fakadt, más alapokra épült népekre és nemzetekre. Tisztában kell lenni azzal, hogy a keresztyénség/kereszténység hitre épül, a most bevándorló emberek vallása pedig a fanatizmusra. Az európai civilizáció egy olyan hitre épül, ami megtartotta ezeket a népeket századokon át. A civilizált ember csendes, nyugodt és türelmes, a nehézségeket hittel és reménnyel próbálja meg túlélni, a jézusi tanításoknak megfelelően a gyűlöletet igyekszik szeretetté átformálni, mert tudja, hogy ez az egyetlen megoldás. A fanatizmusra épülő vallások gyakorlói szellemi és emberi áldozatokat hozva, pusztításokat végezve próbálják megvalósítani terveiket sokszor erőszak árán. Az erőszak képes legyőzni a békét kereső embert és közösséget, ezért jelentenek számunkra veszélyt a más kontinensekről érkező emberek.
Mit tehetünk azért, hogy ne az erőszak és a fanatizmus győzzön, hanem a szeretet és a hit? Mit tehetünk, hogy megőrizzük Európa keresztyén/keresztény szellemiségét és ne uralkodjon el az erőszak?
Mindenképpen fel kell ismerni, hogy eddig sokat hibáztunk. Fel kell állni, szembe kell nézni a valósággal és el kell kezdeni visszaállítani az élet rendjét, be kell tartani a szabályokat. Be kell lássuk, nem mindig azt tettük, ami a küldetésünk. A lelkész nem mindig volt híveinek jó pásztora, a tanító nem mindig nevelt és oktatott, az orvos nem mindig gyógyította lelkiismeretesen a betegeket, és lehetne sorolni hosszan a mulasztásokat. A házastársak nem mindig voltak egymás segítői, jó szülők és példamutatók. Emiatt most meggyűlt a feladat. Ahhoz, hogy megmaradjunk, be kell pótolni a mulasztásokat. Csak legyen elég mécses a világításhoz!
Elek György