Az alábbiakban Elek Arnold Zoltán halmi református lelkipásztorral való beszélgetést olvashatják. 1986. június 20-án született, Szatmárnémetiben. A gyermekkori éveket Szatmárudvariban töltötte. Felesége Pataki Amália magyar szakos tanárként dolgozik Pusztadarócon. Isten a házasságukat egy fiúgyermekkel, Nimróddal áldotta meg, aki a Szatmárnémeti Református Gimnázium első osztályos tanulója.
Mi az életigéd, lelkipásztori hitvallásod?
Életigém, mely a Teológiára való felvételit követően került a bibliám első lapjára Pál apostol Timóteushoz írott levele 3 . fejezetének 14. verse: „DE egyet cselekszem, ami mögöttem van azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.”
Ebből az Igéből kiemelném, sőt lelkipásztori ars poeticamnak is tartom: a cselekvés, a felejtés, a nekifeszülés, az elhívás és a jutalom szavakat! Azt gondolom, a lelkipásztori munkában és szolgálatban folyamatosan ezek közül épp valamelyik érzéssel küzdünk, vagy épp átéljük, megéljük e szavak üzenetét.
Hogyan vezetett az életutad a lelkipásztori szolgálatig?
A lelkipásztori szolgálat felé családom, főleg apai nagymamám irányított. A lelki hátteret és a biztatást azonban egykori néhai lelkipásztorom, nt. Mihály István adta meg. Mindig hálával a szívemben emlékszem vissza rá, az áldott beszélgetésekre, szavaira, vicceire. Komoly bibliaismerete szókincse és műveltsége példaértékű volt. Igazából ő volt az én emberi példaképem. A Teológiára való felkészülésben sokat köszönhetek egykori tanáromnak, Nagy Baló Csaba tanár úrnak. Az ő jellemformáló pedagógiai érzéke nélkül, talán ma nem tartanék itt.
Miért választottad a lelkipásztori hivatást?
A lelkipásztori hivatás iránti elköteleződés még gyermekkoromban kezdődött. Templomba járó családban születettem és nevelkedtem. A lábam még nem ért le a gyerekpadban, de már ott kellett lenni! Érdekes, hogy amikor kimondom, hogy kellett, nincs bennem semmi negatív érzés. A templom olyanná vált nekem, ahol jó ott lenni! Amikor öreg kántorunk nem ért rá, kántori szolgálatot is végeztem. Középiskolai éveim alatt Berenden kántorizáltam. Ami igazán motivált az a tűz, ami Mihály István tiszteletes igehirdetéseiből áradt. Láttam, ahogy gyógyulnak a lelkek, ahogy Isten megszólalt általa. Neki rengeteg ideje volt az emberekre. Beszélgetett velük. Türelmes volt, és meghallgatta őket. Szerettem volna én is valami értéket közvetíteni, átadni! Idővel megértettem a legnagyobb érték az Isten Igéje! Isten maga beszél, vígasztal, hallgat meg! A követe, a szolgája akartam lenni! Valami megmagyarázhatatlan hívásnak akartam eleget tenni!
Mi volt a motivációd?
A tenni akarás. Ha nem lehetsz csillag az égen – légy mécses a házban! Ez a kevésbé ismert magyar közmondás jutott most eszembe! Persze jól esik az embernek a dicséret, az elismerés – úgy gondolom kell is, de észre kell vegyük, hogy a lelkipásztori szolgálat, sokszor csak mécsesként való pislákolás, de milyen jó, hogy a mécses fénye megtöri a sötétséget, fényt és meleget áraszt. Úgy gondolom ma is erre van a leginkább szükségünk, hogy ne fázzon a lelkünk!
A segédlelkészi évek milyen tanulságokat hoztak számodra?
2011-ben a Teológia elvégzése után a Láncos templomba kerültem, Szatmárnémeti egyik emblematikus gyülekezetébe. Itt Korda Zoltán volt a mentorom! Tőle nagyon sokat tanultam igehirdetés, lelkigondozás és gyülekezetépítés terén! Emlékszem a megunhatatlan sokszor órarenden túli komoly lelki és teológiai beszélgetésekre Szilágyi Balázs tiszteletessel! Sokat kaptam mindkettejüktől, családjuktól, Ildikó, Noémi – hát igen szép volt és meghatározó! Szeretet, elfogadás, melléállás – ezt kaptam a Láncostól!
2013-ban véget ért a segédlelkészi szolgálatom a Láncosban, de valahogy nem éreztem magam felkészülve az önálló lelkipásztori szolgálatra. Varga Botond barátomat épp akkortájt hívta meg a Kisbábonyi gyülekezet a Németiből. Így tehát átkerültem a Németi templomba. Sipos Miklós esperes úr volt a principálisom. Sok – sok adminisztratív dolgot, pontosságot, önmagammal és a hivatalommal való igényességet tőle tanultam. Ha kellett szigorú és kemény volt, de soha nem bántó! Emlékszem, az első kávét a Németiben ő maga hozta nekem be az irodába, s tette le a segédlelkészi asztalra. Megható volt! Máig emlékeszem rá! Az alázat az egymás szeretete és kölcsönös tisztelete valahol itt kezdődik! Igen és Babi néni meg a Németis nőszövetség! Elfogadtak, szerettek és soha nem bántottak! A szeretetüket mindannyiszor érezzük, valahányszor találkozunk velük.
Halmiban milyen fizikai megvalósításokat sikerült véghezvinni?
2015-őszén kerültünk Halmiba. A gyülekezet hívott meg a megüresedett lelkipásztori állás betöltésére. Sok fizikai tennivaló várt ránk! A parókiát a gyülekezet belülről teljesen felújította! Ez csak részben az én érdemem, a munka javarészéhez nem volt közöm. A parókia felújítása után 2016-ban a templom és torony ablakokat cseréltük ki! Közben emésztő gödröt építettünk a parókia udvarán, letérköveztettük és egy új konyha lépcsőt építettünk, kertet rendeztünk, parkosítottunk. Következő évben a parókia kertjében a rossz minőségű és tönkrement kerítést javítottuk, 70 méteren, betonlapokból. 2017-ben a templom harangjait sikerül villamosítani, valamit a templom járdáit térköveztük és járdaszegéllyel láttuk el. Garázsajtót, pinceajtót szintén ebben az évben csináltattunk. Két nagy horderejű munkálat is volt! 2020-ban a templomtetőt cseréltük, a régi a vihar által megrongált bádoglemezt szép hódfarkú cseréppel helyettesítettük. Ugyanebben az évben restauráltuk a két bejárati ajtót is! 2020-ban a templomhajó új gömböt és csillagot kapott! A másik még most is zajló projekt egy 2008-ban visszakapott egyházi iskola épület, imaterem teljes felújítása. Egy több mint 200 négyzetméteres épületről beszélünk, ami nagyon rossz állapotban volt, teljes felújításra szorult. A gyülekezet anyagi keretét meghaladta a több mint 450.000 lejes beruházás. Ezért pályázati úton a Bukaresti Vallásügyi Államtitkárságtól sikerül 2021, 2022 és 2023-ban is jelentős összegeket pályázni. Ebben nagy segítségünkre volt egyházkerületünk vezetősége, de főleg Farkas Zsolt előadó tanácsos úr! Az egyre inkább elrománosodó Ugocsában célunk egy magyarságot összetartó, összefogó és egyesítő központ létrehozása. Ahogy a kivitelező cég tulajdonosa Tarr Szilárd fogalmazott, egy régi magyar épületet megmentettünk a pusztulástól! Az épület most is felújítás alatt áll, 5 éves felújítási időtartamban gondolkodunk, 2025-re tervezzük átadni. Szintén a 2023-as esztendőben sikerült a gyülekezet orgonáját restaurálni. Ezt a gyülekezeti tagok adományából végeztük el.
A lelki munkában és programok terén mikre emlékezel szívesen?
Sok adatot és információt közöltem az előbb, de úgy gondolom, mindezek csak azért sikerülhettek, mert volt lelki háttér. Ez alatt embereket, családokat értek! Olyan egyháztagok és nemcsak, akik zokszó nélkül odaálltak az egyház mellé és mellém is! Támogattak, erősítettek! Sajnos voltak negatív események, lelki mélységek is, de azt gondolom ezeket meg kell bocsátani, el kell felejteni és célegyenest előre menni! Kiemelném a vallásórás gyermekek csoportját! Sok – sok élményben gazdagodhattam én is általuk. Közös karácsony várók, mézeskalács sütő workshoppok, műsorok idősek látogatása. A Vakációs Gyermekbibliaheteket mindig a szülők délutánjával zártuk! Volt, hogy együtt játszottuk, énekeltünk, sütöttünk, vagy csak kirándultunk. Áldott alkalmak ezek azt gondolom. A másik húzó erő gyülekezetünkben a nőszövetség. A nyári időszakot kivéve egy hónapban kétszer nőszövetségi bibliaórák vannak. E mellett minden évben kisebb kirándulásokat is szervezünk. A Covid előtt minden évben volt nagybuszos gyülekezeti kirándulás is. Sárospatakon, Egerben, Szépasszonyvölgyén, és Kolozsváron is megfordultunk már! Még a szolgálatom kezdeti időszakában református szüreti bált is tartottunk, két alkalommal. Mészáros János Elek is koncertezett már templomunkban, de a Láncos templom kórusa is énekelt már nálunk.
Méltán büszkék vagyunk kicsiny kis templomunkra, 800 éves településünkre, hitünkre és reformátusságunkra.
