A gazdád rád bízta a szőlőskertet, ám részesülni akar a termésben. Te akarhatsz többet még, a termést elébb, majd az egész kertet, hogy a tulajdonos te légy. Közben, a nagy türelemben a gazda szolgáit vesztette, az lett a legnagyobb tette, hogy saját fiát adta keresztre, érted is, ki megraboltad.
Kategória: vers
Fodor Lajos: A halak gondolata
Vágysz a vízpartra, hol megnyughatsz, kezedbe veszed halászbotod, hogy ne ülj ott hiába, s várod a kapást, figyelsz feszülten, hátha… Az úszó moccanatlan, egy-egy kishal könnyedén nekiszalad, eljátszik vele. Messze járnak gondolataid, játszós világokban, gondtalanságban, s közben a nagyobb halak a mélyebb vizekben úsznak tova. Ők azt gondolják, ez a halász milyen nagy marha.
Fodor Lajos: Az emlékeknél maradva
„Minden az emlék, a többi csak kellék, szép emlék, rossz emlék -maga az élet”. Visszaidézzük azokat éjjel és nappal, álmainkban is az emlékek járnak vissza. Nem vesszük észre, ránk nehezedtek, elvágják a rést a mába, s így is halunk meg: a múltban maradva.
Fodor Lajos: Bimbó és levél
A Nap fénye és melege előcsalogatja a rügyeket. Megfigyelted, elébb bimbózik, majd kivirágzik, a gyümölcsfa csak utána hajt levelet. A sorrend ez: először termést ígér, azután árnyékol, táplál, véd, A termés elsatnyul, lehull zölden, ha nem véded meg a leveleket. Ember, leveleiddel óvd meg gyermeked!
Fodor Lajos: Pihenés közben
Munkád végeztével édesen pihenhetsz, nem bántanak a gondok, tudod, a dolgok maguktól mennek. Valaki vigyázza álmodat, reggelente a Nappal felvirraszt. Ébredsz, új feladatok elé, hiszed egy napnak a gondja elég. Ha fáj a láb és a derék, a terhet le kell tenned, hogy megpihenhess. De viheted könnyedén, mert érzed, Ő reggelente a te […]
Fodor Lajos: A megosztott titok
Barátoddal megosztod legféltettebb titkod, az egyoldalú bizalomban a titok nem mindig marad titok. A szemébe mondod, s önmagadban megfogadod, még barátoddal sem osztozol a titkon. Elmondod inkább annak, ki nem ikon, ki nem titkon él, cselekszik, bármikor önmagába zártan, inkább meghal, csak ki ne tudódjék a rája bízott titok.
Fodor Lajos: Vallomás
Beszélgetek az én Urammal, Aki mindig meghallgat, életem pillanatai nála a legjobb helyen vannak. Leteszem Krisztus keresztje alá bűneimet, titkos vágyaimat, felnézek a szenvedőre, aki fájdalmában is rám mosolyog, azt üzeni, megváltott vagyok. Okom nem lehet a félelemre, sem a kétségeskedésre, felemelt fejjel vállalom önmagam, együtt az én bűneimmel.
Fodor Lajos: Homokká váltan
A kőzuhatag eltakar, ha engeded magad. A kövek a völgy felé, mindig csak lefelé görgetnek, miközben darabok törnek le belőled. Patakban, folyóban megmosódsz, morzsolódsz, úszol a habokban az árral. S mikorra a tengerhez érkezel, már homok vagy, ha engeded magad.
Fodor Lajos: Kiszolgáltatottan
Esténként a rögzített üzenetek, napi hírek benned kavarognak. Már nem tudod, ki mit mondott, amit mondott, milyen szándékkal mondta. Felhős ég, égzengés, élénk fuvallat, nagy vihar, csak a jégverés maradt még hátra, azt is kérnék ránk bizonyára, ha rájuk is nem hullana vissza.
Fodor Lajos: A találkozás öröme
Érettük hálát adsz, azokért, kik a távolból is imádságban neked üzennek. Üzenj vissza: várlak, tárt karokkal, mint tékozló fiát az apja. Egyszerre kigyúlnak az arcok, elfelejtődik minden mi rossz volt. A viszontlátás nagy pillanatában csak bocsánat van, s felsejlik a jövendő, melyet immár együtt építhettek.