Kezdőlap / Egyházmegyei hírek / Beiktatták az új harangot Kiskolcson

Beiktatták az új harangot Kiskolcson

Egyháztörténeti jelentőségű ünnepi esemény szem- és fültanúja lehetettek az ünneplő sereg Kiskolcson. A kettős ünnepen beiktatták az új harangot, és jubiláltak az egykori konfirmandusok.

Vasárnap délelőtt 11 órakor Csűry István a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke Nehémiás Könyve 2. részének 17 és 18 verse alapján prédikált: „Ekkor azonban így szóltam hozzájuk: Magatok is látjátok, hogy milyen bajban vagyunk: Jeruzsálem romhalmazzá vált, kapui pedig tűzben égtek el. Jöjjetek, építsük fel Jeruzsálem várfalát, hogy ne gyalázhassanak többé bennünket! Elmondtam nekik, hogy Istenem milyen jóakarattal volt hozzám, és hogy milyen szavakat intézett hozzám a király. Erre ők így feleltek: Kezdjük hát el az építkezést! És hozzáfogtak nagy buzgalommal a nemes feladathoz.” Nehémiás itt az építkezés előtt elmondja, hogy az Isten és a király is velük van, ezért elkezdhetnek tervezni és építkezni. Akárcsak Jeruzsálem akkor, úgy a mi népünk élete évtizedekre visszamenőleg sok romot mutat fel, de hála Istennek kezdtünk kijönni ezekből, ez látható Királyhágómelléken sok felújított templomon és épülő gyülekezeten, valamint Kiskolcson a harangszentelésen. Engedelmeskedik Szatmár népe, de nem kell karba tenni a kezet, szükség van a folyamatos lelki építkezésre és a jóban való összefogásra. – mondta Csűry István püspök.

Az igehirdetést követően Győrbíró Sándor helyi lelkipásztor köszöntötte a gyülekezetet a zsúfolásig megtelt templomban, majd a jubiláló konfirmandusok és a jelenlevő lelkipásztorok vettek úrvacsorát. Az egyik egykori kiskolcsi konfirmáló Magyar Lórand parlamenti képviselő a következő szavakkal foglalta össze az eseményt közösségi oldalán:A harang szimbolikus, szakrális tárgy, amely összeköti az eget és a földet, jelzi a születést, a halált, az ünnepnapot, istentiszteletre hív és veszélyre is figyelmeztet. Vasárnap a kiskolcsi református közösséggel a templom új harangjának felszentelésén vettem részt és osztoztam az örömükben.
Kívánom, hogy a harangszó a településen, ahol a gyermekkorom nagyrészét töltöttem, a legtöbbször jó hírek hozója, a helyi magyar közösség erősödésének, gyarapodásának a hírvivője legyen!”

A helyi lelkész, aki presbitériumával és feleségével Győrbíró Csillával együtt sokat tett, hogy mindez megvalósuljon, az ünneplő gyülekezetnek elmondta, hogy 2018. január 28-án, nyolcvanhárom év szolgálat után elrepedt a templom nagy harangja. 1935. szeptember 8-án vették használatba Kiskolcson a régi harangot, amit Aradon öntöttek Hőnig Frigyes műhelyében. A presbitérium, majd az egyházközségi közgyűlés arra a döntésre jutott, hogy elszállítják a harangot Nagybányára, hogy meghegesszék a repedést. A harangot levették, elszállították Nagybányára, de figyelembe kellett venni, hogy a hegesztett harang hangja már nem lesz a régi, és bármikor újra megrepedhet. Győrbíró Sándor előbb az önkormányzathoz fordult segítségért, később pedig a nagyváradi püspökségen kérte Csűry István püspök segítségét. A püspök és Farkas Zsolt előadó tanácsos közbenjárásával a Bethlen Gábor Alap hárommillió forinttal segítette a kiskolcsiakat. Amikor megérkezett a pénz, ismét egyházközségi közgyűlésen döntötték el, hogy melyik cég készítse el a harangot. A közgyűlés Lázár Imre székelyudvarhelyi harangöntőt bízta meg az elkészítésével. A régi harang 450 kilogramm volt, az új harang 470 kilogramm. Az új harang egyik oldalára a következő szöveg van írva: „Isten dicsőségére az Úr 2018. esztendejében, a református egyház 450. évében öntette a kiskolcsi református egyház, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával. Soli deo gloria — Egyedül Istené a dicsőség.” A másik oldalra: „Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?” (Róma 8, 31). Az új harang múlt csütörtökön érkezett meg Kiskolcsra a közösség igen nagy örömére.

Király Lajos esperes a Prédikátorok Könyve 3. részének 1. verse szavaival köszöntötte az ünneplőket: „Mindennek megvan a rendelt ideje, és megvan az ideje az ég alatt minden eseménynek.” A harang, mint idiofon hangszer, szimbolikus és szakrális tárgy, amely jelez és üzen: az ég és a föld között függve két világot köt össze, Isten hangját és az isteni törvény kinyilatkoztatását. Jelzi azt, hogy mindennek rendelt ideje van: az istentiszteletnek, az ünnepnapoknak, a délnek, a születésnek és az elmúlásnak. A nomád népek a felfordított üst kongatásával jeleztek különböző eseményeket, mely így a harang elődjének tekinthető. Az elöljáró köszönetet mondott a püspökség képviselőinek, hogy a harang elkészítésének anyagi háttérét megteremtették, a helyi lelkipásztornak, a feleségének és a segítőknek, hogy szívükön viselték a régi harang „halálát” és az új „megszületését”. Ez is jelzi, hogy a harang az emberi lélek rezdülésének megtestesítője, manifesztációja. Popper Péter idevonatkozó szavaival zárta köszöntését, mely szerint „nincs harang, aminek a nyelve csak az egyik oldalra leng ki. Kis öröm, kis bánat, nagy öröm, nagy szomorúság mindig együtt jár.”

Az istentisztelet záróakkordjaként az ünneplő gyülekezet kivonult a templom elé, ahol a jelenlevő lelkipásztorok egy-egy Igével „indították el” a harangot a szolgálat útján. Püspök úr áldástolmácsolását követően keresztapát választottak az új harangnak. Erre a tisztségre licitálni lehetett, melynek következtében Boros Zsombor a helyi gyülekezet tagja kapta meg a megtisztelő titulust és húzhatta meg a harangot.

Szóljon hozzá