Kezdőlap / Egyházmegyei hírek / Az örömteli gyülekezet – Kisköri Presbiteri Találkozó Gyorokon

Az örömteli gyülekezet – Kisköri Presbiteri Találkozó Gyorokon

Szatmári előadót hívtak Arad megyébe a nyolcadik alkalommal megtartott Kisköri Presbiteri Találkozóra. Kilenc gyülekezet elöljáróinak rendszeres találkozóján félévente meghívott előadókon keresztül épülnek lelkiekben a jelenlevők, amellett, hogy áldott közösségben vannak Istennel és egymással, ami erőt ad nemcsak túlélni, hanem megélni a szórványlétet.

Három lelkipásztor: Tóbiás Emőke, Tóbiás Tibor-György és Vékony Zsolt-József vaamint a presbiterek Nagylakról, Szemlakról, Pécskáról, Kisperegről, Nagyperegről, Szentleányfalváról, Zimándközről, Lippáról és Gyorokról gyűltek össze szombaton délelőtt, először a gyoroki református templomban, majd egy ópálosi pincészet konferenciatermében.

A házigazda lelkipásztorok köszöntése és a közös éneklés után (Fel barátim, Az Úr van itt, Tudom, hogy Jézus él) következett az előadás, melyet Rácz Ervin Szatmár-szigetlankai lelkipásztor tartott az örömteli gyülekezetről. Az öröm forrásainak (lenni, tenni és a közösség) felvázolása után a gyülekezet alapjairól szólt az előadó: Jézus Krisztus a gyülekezet feje, a mi Atyánk megszólításakor lehetünk testvéri közösség, a Szentlélek vezetésével pedig cél tanítvánnyá lenni és tenni. A gyülekezet Isten álma, eszköze és jutalma, ahol az örömteli légkör a misszió egyik legfontosabb összetevője.

Az örömteli gyülekezet ismérvei többek között: Önkéntes és lelkes a részvétel, a közösség tagjai alig várják a legközelebbi alkalmakat és találkozókat, ott akarnak lenni, és nem valahol másutt. A közösségben általában és szinte mindenkinek alapvetően pozitív a hozzáállása a közös célokhoz és egymáshoz. Jellemző a hálaadás, egymás bátorítása, az őszinte és építő visszajelzés. Minden tag úgy érzi, hogy a többiek elfogadják, értékelik, értékesnek tartják, szívesen látják őt, bíznak benne és őszinték vele. Van egy meghatározó közös cél, és van sok közös tennivaló, ami mindenki számára ugyanannyira fontos, és amiért mindenki szívből elkötelezett. A közösség tagjai jól érzik magukat a közösségen belüli szerepeikben és pozícióikban, szeretik a saját feladataikat, és alkalmasak is azok gyümölcsöző betöltésére. A légkör nem ítélkező, hanem együttműködő, támogató, felszabadult, el- és befogadó. Mindenki büszke a saját közösségére, és testvérként, bajtársként, egymás legjobb barátaiként tekintenek egymásra.

Ez nem valamiféle ideál vagy fikció, vannak gyülekezetek, amelyek valóban ilyenek: örömteli közösségek. Ezt meg lehet csinálni. Ha viszont meg lehet – akkor talán érdemes is lenne! – zárta előadását Rácz Ervin lelkipásztor.

A szeretetvendégség közben érződött a vágy az elöljárókban, hogy ilyen közösséggé váljanak a gyülekezetek, sőt ezek a jellemzők a kisköri presbiteri találkozó közösségén már tetten érhetőek. Az örömről pedig nem a pincészet, hanem az evangélium, az örömhír miatt volt könnyű, felemelő előadást tartani és hallani.

Szóljon hozzá