Kezdőlap / Egyházmegyei hírek / Az idei imahét témája és igéi

Az idei imahét témája és igéi

„…nem mindennapi emberséget tanúsítottak irántunk…” (ApCsel 28,2)

  1. nap

Megbékélés: A rakomány kidobása

ApCsel 27,18–19; 27,21 „A vihar hevesen hányt-vetett bennünket, ezért másnap kidobálták a hajóterhet, harmadnap pedig a hajó felszerelését dobálták ki saját kezükkel… Minthogy már sokat éheztek is, Pál felállt közöttük, és így szólt: Az lett volna a helyes, férfiak, ha rám hallgattok, és nem indulunk el Krétából, hogy elkerüljük ezt a veszélyt és ezt a kárt.”

Zsolt 85

Lk 18,9–14

  1. nap

Megvilágosodás: Krisztus világosságának keresése és megmutatása

ApCsel 27,20 „Mivel pedig sem a nap, sem a csillagok nem látszottak több napon át, és erős vihar tombolt, végül elveszett megmenekülésünk minden reménye.”

Zsolt 119,105–110

Mk 4,35–41

  1. nap

Reménység: Pál üzenete

ApCsel 27,22; 27,34 „Én azonban most is azt tanácsolom nektek, hogy bizakodjatok, mert egy lélek sem vész el közületek, csak a hajó… mert közületek senkinek sem esik le egyetlen hajszál sem a fejéről.”

Zsolt 27

Mt 11,28–30

  1. nap

Bizalom: Ne félj, csak higgy!

ApCsel 27,23–26 „Mert ma éjjel elém állt annak az Istennek az angyala, akié vagyok, és akinek szolgálok. Ez azt mondta: Ne félj, Pál, neked a császár elé kell állnod, és Isten neked ajándékozta mindazokat, akik veled vannak a hajón. Ezért bizakodjatok, férfiak! Én hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, ahogy nekem megmondta. Egy szigetre kell kivetődnünk.”

Zsolt 56

Lk 12,22–34

  1. nap

Erő: a kenyér megtörése az útra

ApCsel 27,33–36 „Addig pedig, amíg virradt, Pál mindnyájukat arra biztatta, hogy egyenek. Így szólt: Ma a tizennegyedik napja, hogy étlen várakoztok, és semmit sem ettetek. Ezért intelek titeket, hogy egyetek, mert az is megmeneküléseteket szolgálja. Mert közületek senkinek sem esik le egyetlen hajszál sem a fejéről. E szavak után vette a kenyeret, hálát adott Istennek mindnyájuk szeme láttára, megtörte, és enni kezdett. Erre mindnyájan nekibátorodtak, és ők is enni kezdtek.”

Zsolt 77

Mk 6,30–44

  1. nap

Vendégszeretet: a nem mindennapi emberség bemutatása

ApCsel 28,1–2; ApCsel 28,7 „Miután megmenekültünk, akkor tudtuk meg, hogy Máltának hívják ezt a szigetet. A barbárok nem mindennapi emberséget tanúsítottak irántunk, mert tüzet raktak, és a ránk zúduló eső és a hideg miatt mindnyájunkat befogadtak. Amikor Pál összegyűjtött egy csomó rőzsét, és a tűzre tette, a meleg miatt egy vipera bújt ki belőle, és a kezébe mart… Azon a környéken volt a sziget elöljárójának, Publiusznak a birtoka, aki befogadott minket, és három napon át nagyon barátságosan megvendégelt.”

Zsolt 46

Lk 14,12–24

  1. nap

Megtérés: szívünk és elménk megváltozása

ApCsel 28,3–6 „Amikor Pál összegyűjtött egy csomó rőzsét, és a tűzre tette, a meleg miatt egy vipera bújt ki belőle, és a kezébe mart. Amikor a barbárok meglátták a kezéről lecsüngő mérges kígyót, így szóltak egymáshoz: Bizonyára gyilkos ez az ember, aki a tengerből kimenekült ugyan, de az isteni bosszúállás nem engedi, hogy életben maradjon. Ő azonban lerázta a kígyót a tűzbe, és semmi baja sem esett. Azok pedig azt várták, hogy feldagad, vagy hirtelen holtan esik össze. Mikor azonban hosszas várakozás után azt látták, hogy nem történik semmi baja, megváltozott a véleményük, és azt mondták róla, hogy isten.”

Zsolt 119,137–144

Mt 18,1–6

  1. nap

Nagylelkűség: elfogadás és adás

ApCsel 28,8–10 „Történt pedig, hogy Publiusz apja lázrohamoktól és vérhastól gyötörve ágynak esett. Pál bement hozzá, és miután imádkozott, rátette a kezét, és meggyógyította. Miután ez megtörtént, a többi beteg szigetlakó is odament hozzá, és ő meggyógyította őket. Ezek nagy megbecsülésben részesítettek minket, és amikor elhajóztunk, elláttak bennünket minden szükséges dologgal.”

Zsolt 103,1–5

Mt 10,7–8

Szóljon hozzá