A szobafogságra kényszerülő egyre erőteljesebben tapasztalja a betegség terjedését és az azzal járó szorongás növekedését. Konfliktushoz vezethet az is, ki hogyan éli meg ezeket a kínzó órákat. Ha valaki humorral igyekszik feszültséget csökkenteni, lehet az a másikban ellenszenvet vált ki. A keresztyén ember nem humorista és nem is sirató asszony, hanem mindenkor helyén van az esze, és tud örülni és bánkódni is, mert ezt tanulja a Szentírásból. Isten erre is tanácsot ad.
A Példabeszédek könyve, mint a Krisztus születése előtt keletkezett bölcsesség irodalmi gyűjteménye sok érdekes oldalról közelíti meg ezt a kérdést. Kiegészítve a címet idézzük a Szentlélek által igazolt bölcset: „A vidám szív a legjobb orvosság, a bánatos lélek még a csontokat is kiszárítja.”(Pld.17,22) Több ezer éves megfigyelés ébreszti bennünk a szívet, hogy aggodalmak között, szomorkodók társaságában, vagy éppen magányosan, ne engedjünk a csontszárító hatalmaknak. Vesztegzár alatt és leszűkült világunkban szükségünk van a mosolyra, a derűre, jókedvre és bátorságra. Ez életünk elsődleges igényei között természetes elem.Az újszülött hamar észreveszi a mosolygó arcot és igen korán mosolyog viszonzásul. Majd, a gőgicsőlő kacagásával szeretetet és figyelmet kér, ugyanakkor ezzel köszöni meg a hozzá fordulók jóságát. Kicsi korban a gyermek nemcsak sokféleképpen nevet, hanem a felé hajló arcáról sokféle jelentést képes megkülönböztetni. Jó annak a gyermeknek, akit öröm ölel át születésétől, de fájdalmas annak, aki az örömöt ritkán tapasztalja és nem tudja mit is kezdjen vele.
Pál apostol az adakozásról szólva a jókedvet előírja. Az adományt nyújtó, akkor cselekszik Isten tetszésére és önmaga javára, ha a pontos tettenérhető jókedv érezhető. Isten kiengesztelő áldozatot lát ebben, az adakozó saját személyének alkalmasságát mérheti le. Az aki adakozni tud felismeri a tehetségét, a teherbírását, a törődés lelkületét és még sok mást is. A jókedv emlegetésében az az üzenet is értendő, hogy az ilyen ember kegyesen viselkedik, örömszerző, bizalmat gerjesztő, bátor és bátorít, készségesen és szívesen osztja meg magát a hasonlókkal. Az ilyeneken áldás van! Áldást hiányoló történetünkben eszünkbe kell jusson sok eset, amikor tehettük volna, mégsem nyúltunk megtakarításunkhoz, gyülekezetünk fenntartását sokalltuk, szeretet intézmények munkáját nem vettük figyelembe. A nekünk adott kegyelem szerint jókedvű könyörülők lehetünk!(Róm.12,8) Bajban könyörület kéregetőknek, elesett nyomorultaknak látszunk, de ebbe nem nyugodhatunk bele, nem ez a mi küldetésünk, nem erre hívott el bennünket Isten. Törekednünk kell a magunk és felebarátaink életminőségének javítására. Kegyes viselkedéssel fedezzük fel a mindig közeli mennyei kegyelmet. Megvakult szemünk és felebarátainké látni fogja a közelgő irgalmat. A rablók által kifosztott és árokszélén hagyott vándor így láthatta az irgalmas samaritánust, aki kiemelte véréből és megyógyította sebeit.
Isten a babilóniai fogság után teljesen új állapotot kíván létrehozni. „Örömet szerzek nekik abban a házban, ahol hozzám imádkoznak.”(Ézs.56,) Nemcsak szabadokká lesznek, hanem örvendezők. Vidám lelkű emberek, akik meggyógyultak és most másoknak is megmutathatják az egészség útját.Urunk ezt az akaratát pecsételte meg Krisztus Jézus elküldésével és áldozatával. „Őt rendelte Isten engesztelő áldozatul…”(Róm.3,25) Előttünk ebben lép elő Isten, aki könyörületével küldi örömét az emberhez, hogy boldoggá tegye teremtményét.
Tesvéreim! Ha így szeretett bennünket a kegyelem Ura, akkor nincs miért bánkodni, nem járhatunk nagypénteken rekedt gyászban! Örülhetünk és örvendeztethetünk másokat is. Lehet mosoly az arcunkon, mint ahogy ázott eleget az a könnyeinktől. Szólhatunk vidám dolgokról, és a rosszakról is, amelyektől Teremtőnk megmentett bennünket. Senkit sem bántó humorral kezelhetjük jelenlegi szomorú helyzetünket, mert mi már tudjuk, hogy kiengesztelte az ítélet Urát az, aki irgalommal és kegyelemmel fordult a világhoz. Ez a tett erre a világra és erre az időre is érvényes!
Csűry István püspök