Kettős ünnepséget szerveztek a Lázári Református Egyházközségben. Megemlékeztek az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc hőseiről és áldozatairól, egybekötve az imahét záró istentiszteletével. Igét hirdetett Kis Szabolcs, apai református lelkipásztor, majd koszorúzás, ünnepi szavalatok és beszédek tették meghatóvá és méltóvá az emlékezést.
Szombaton március 15-én ünnepi lélekkel készültünk imahetünk befejező alkalmára amely egyben Nemzeti ünnepünk kihagyhatatlan alkalma is. Templomunk és gyülekezeti otthonunk között áll az az emlékoszlop amelyet 2008-ban állítottunk egykori felekezeti iskolánk emlékére és amelynek tetején Bartha János presbiterünk – a faragó mester – az özönvíz utáni galambot szájában a remény olajfa-levelével ábrázolta, és ez ma pedig megkoszorúzásra került az ünnepi istentisztelet előtt. Hogy miért? Mert emlékoszlopként az a feladata, hogy a fontos és feledhetetlen múltunkra emlékeztessen. Már pedig a nemzeti szabadságharcunk feledhetetlen és kitörölhetetlen mementója (emléke) az amely előtt népünknek, nemzetünknek és az egész Kárpát medencében élő valamennyi nemzetnek tisztelettudóan kell kezelnie tudatában. Üzenete és hősiessége mindmáig meghatározza különösen magyar nemzetünket. A koszorúzást követően bevonultunk a templomba ahol Nt. Kiss Szabolcs apai református lelkipásztor ünnepi szolgálata következett, amelyben az imahét programjának megfelelő textussal szolgálva kiemelhette és összefoglalhatta keresztségünk és életformaként megélhető egész keresztyénségünk Krisztusi értékrendjének legfontosabb gondolatait. …,,én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig…” bíztat és bátorít minket Krisztus.
Értékes és áldott igei lélekmorzsák lettek ezek számunkra, amely után Béres Antal lázári község polgármesterének ünnepi beszédét hallgathattunk meg. Ünnepi műsor is tovább emelte az alkalom nívóját hiszen Csukat Kamilla gyermek, Király Mónika felnőtt kórustagunk valamint a helyi lelkipásztor is szavaltak s közben pedig a Lázári Keresztyén Generációk Egyesületének kórusa a Magyar vagyok magyar, a Szabadság szerelem és az Áldd meg Isten szép hazánkat című énekeket adták elő.
Méltóan és remekbe szabott ünnepi lélekkel, emelkedetten és közben pedig mégis szerényen ünnepeltünk ezen az estén együtt a kedves jelenlévő közösséggel majd pedig a gyülekezeti házban svédasztalos szeretetvendégségben baráti társalgással töltöttünk az esténket. Köszönet érte a Magasságos Istennek!
