“Az let nk nem csup n a mi nk, k t d nk m sokhoz a m ltban s a jelenben, s minden egyes b ntettel vagy kedves gesztussal j v nk keletkez s hez j rulunk hozz .”
Minden ember sors nak alakul s t a hite hat rozza meg: hite a mindennapok r meiben s k zdelmeiben, hite abban, hogy megtal lja lete rtelm t. A tud sok is hisznek. Hiszik, hogy a tudom ny megv ltja a vil got a szeg nys gt l, a rosszt l, a f jdalomt l, tal n az elm l st l is. A tud sok is hisznek a szeretet l tez s ben, hiszik, hogy tal lm nyaik hozz j rulnak a megv lt s erej nek n vel s hez. A szeretet er sebb a hal ln l s k zbej tszik, hogy az ember sohase forduljon maga ellen. Az ember k pes kell legyen megtanulni, hogy nem szabad elk vetni t bbsz r azokat a hib kat, amelyek g tolj k az el rehalad sban. Az let ir ny t csak akkor szabad megv ltoztatni, ha az rossz ir nyba halad, erre pedig van p lda, mint ahogy arra is, hogy a j ir nyba halad ember v ltoztat ir nyt. Az az ember aki j ir nyba halad, azt a k z ss g t is j ir nyba vezeti, amelyikben l. A ma ember nek a legnagyobb hib ja az, hogy nem szerez elegend tud st, ha igen, azt nem mindig a j rdek ben haszn lja fel. Az emberi l t fontos felt tele, hogy az ember rz kelhet legyen. Szavakra, tettekre, rint sekre van sz ks g ahhoz, hogy k zelebb ker lj nk egym shoz, hogy er s ts k egym st. Csak az l, aki k t dik valakihez, valakikhez. Minden ember csak annyit r, amennyit adni tud. A vil g t k letes szab lyok szerint van teremtve, aki betartja ezeket a szab lyokat, az megtal lja az let rtelm t. Minden csak akkor lehets ges, ha felismerj k, hogy az let nk nem csak a mienk, de mi is r szesei vagyunk m sok let nek.
Elek Gy rgy