“Eddig a sz ig hallgatt k t, de akkor kiab lni kezdtek: T r ld el a f ld sz n r l az ilyet, mert nem rdemli meg, hogy ljen.” (Ap. Csel 22,22)
P l megtapasztalja, hogy milyen m sk ppen gondolkodni, milyen m sk ppen lni, amit saj t n pe s nemzete nem n z j szemmel. Ugyanakkor ennek vesz ly r l is figyelmezteti Isten, s felsz l tja, hogy neki a pog nyokhoz kell mennie. A zsid k v gighallgatj k az apostol bizonys gt tel t, azonban van egy pont, amikor betelik a poh r s elsz ll a t relem. A pog nyokban f lt kenys get s gy l letet v lt ki, hogy P l a pog nyokhoz k sz l. D h sen kiab lnak s P l let t k vetelik. Emberi rz sek: ha nem vagy vel nk, akkor ne l gy m ssal sem. A zsid k sz vesebben l tn k holtan a megt rt farizeust, minthogy a pog nyoknak besz ljen Istenr l. Azonban ez a k ldet s nem emberi, s nem is a jeruzs lemi zsid kon m l szolg lat. Eg szen fel lr l rkezik, amit a kereszty n ember v llal akkor is, ha az let re t rnek. Ma is Krisztus nev nek hirdet s rt sokan ld z st szenvednek, lerombolj k templomaikat, elhagyj k otthonaikat, b r s g el ll tj k ket. P l mindezeket t lte. Mi ilyen helyzetben mit tenn nk? Vagy ker lj k a Krisztusr l sz l evang liumot a csend rt, a nyugalom megtart s rt? Ne felejts k: Isten valamit re nk b zott azzal az g rettel, hogy soha magunkra nem hagy, mindenkor vel nk marad!
Ilonczai Zsombor,
Sz razberek