„…a belopózkodott hamis atyafiakért, a kik alattomban közénk jöttek, hogy kikémleljék a mi szabadságunkat, mellyel bírunk a Krisztus Jézusban, hogy minket szolgákká tegyenek.”
A felolvasott igeszakasz szerint még az egyházban is vannak alattomos, álszent, hamis atyafiak, akik rosszakaratúak. Hogyan lehetséges ez? Az egyház nem szentek, tökéletesek közössége, ahol csak jó, példamutató emberek vannak? Az egyház szentek közössége, de az egyház tagjai, ha őszinték, az ének szavaival ezt mondják: „nincsen bennem semmi szent, csak a Krisztus szent neve.” Jézus tanítványai között ott volt Júdás is, az áruló.
Nem akarok én senkit sem felmenteni, mentegetni a felelősség alól, mert szégyenünk az, hogy van ilyen. Én csak azt szeretném üzenni neked, hogy te ne légy álszent, te ne légy alattomos, te ne légy hamis. A bűnösök közt első én vagyok – mondja Pál Timóteusnak. Ha mindenki így gondolkodna és önmagát vizsgálná meg először, akkor nem lenne képmutatás.
Mi is a képmutatás? Az, amikor csak kívülre akarok tetszelegni, de valójában meszelt sir vagyok, kívül szép, belül halott. Ne legyünk virtuális keresztyének, ne lássák a képmutatást bennünk az emberek. Krisztus tiszta, őszinte, egyenes, konkrét világosságával világítsunk az embereknek. Ámen!
Rácz Ervin,
Erdőd