Koldus és királyfi
Olvasandó: János 9,1-12
„És amint eltávozék, láta egy embert, aki születésétől fogva vak volt. És kérdezék őt a tanítványai, mondván: Mester, ki vétkezett, ez-é vagy ennek szülei, hogy vakon született? Felele Jézus: Sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei; hanem, hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai.” (János 9,1-3)
Az egyik angliai klinikán olyan vizsgálatokat végeznek az áldott állapotban lévő asszonyokon, melyek számtalan rendellenességet felfedezhetnek a magzat fejlődésében, és adott esetben azokat orvosolhatják. Mondanom sem kell, hogy több ezer eurós elemzésekről van szó, melyeket, – akik tehetik -, igénybe is vesznek, az édesanya álma ugyanis az, hogy egészséges gyermeknek adjon életet. A történetben szereplő vak ember szülei korábban hasonló váradalomban éltek és reménykedtek: egészséges gyermeknek adni életet. Aztán megszületett egy vak csecsemő. Gyógyíthatatlan. Szegény családból származhatott, hiszen koldulásból tartotta el magát.
Az ószövetségi hit szerint (lásd Jób könyvét, melyet párhuzamosan olvasunk János evangéliumával) a betegség a bűn következménye, melyet a körülötte élők meg is említenek (2). Látták benne a bűnt vagy annak következményét, de egy dologra bizonyosan nem gondoltak: Istennek vele is lehet CÉLJA és TERVE (3). Fontos az, hogy Jézus meglátja, pontosabban másként látja ennek az embernek az életét, mint mások.
A vak koldus Isten bizonyságtevőjévé válik. Jézus nem az okát, hanem a célját keresi a dolgoknak. Isten előtt nincs tartalmatlan és céltalan élet. Vannak olyan emberek, akik azon fáradoznak, hogy hasonlóan lásd életedet: botorkálj a sötétségben, ne bízzál sem magadban, sem másokban. (Ebben a legnagyobb mester maga a Sátán). Néha dobnak feléd egy kis alamizsnát, de jobban érezik magukat, ha a földön maradsz. El akarják hitetni veled: SENKI VAGY. Jézus erre azt mondja: másképp látom életedet, célom van veled. Ma azt mondja neked: csak légy türelemmel, hamarosan jövök és meggyógyítalak, elmondom tervemet veled kapcsolatban. Közel vagyok…Koldusból a Király fiává teszlek.
Király Lajos,
Batiz