“Mindenekel tt arra k rlek, hogy tartsatok k ny rg seket, im ds gokat, esedez seket-minden ember rt” (1Tim 2,1a)
Olvasand : 1Tim2,1-7
A posztmodern ember let ben, f leg az ifjak k r ben v ltozatlanul intenz v vall s lm nyig ny tapasztalhat , de ez m r nem kiz r lag az egyh zi forr sokb l el g l ki. Az 1950-es vekben a fiatalok az im t p ld ul “Istennel val elbesz lget snek” tekintett k, ma olyan “pszichotechnik nak” tartj k, amely ig ny szerint, funkcion lisan alkalmazhat (N metorsz gban k sz lt tanulm ny alapj n).
P l apostol arra k ri a gy lekezet tagjait, hogy im dkozzanak minden ember rt, hozz teszi, hogy “mindenekel tt“. Azaz miel tt b rmilyen feladat elv gz s re sor ker lne, miel tt munk lkodtok, szolg ltok s pr dik ltok, im dkozzatok. Az im dkoz snak sz mtalan form ja l tezik: nek, medit l s, hangos s halk im ds g, r mteli s b natos k ny rg s. Els sorban nem a form ja fontos, hanem a lelk let: Anna a keser s g s f jdalom k nnyeivel im dkozott, D vid t ncolva s ujjongva im dta Istent. Az im ds g fontos tartoz kai az lm nyeink, rz seink s gondolataink szinte elmond sa Istennek. Tal n a kereszty ns g manaps g tapasztalhat eler tlened se ppen abb l fakad, hogy nem tudnak lm nny v lni saj t k rnyezet k sz m ra. Az rzelemmentes im ds gr l az jut eszembe, amikor egy bar tommal lt nk egy vend gl ben, s ismer s m azt mondta a pinc rnek: “Volna kedves hozni nekem egy limon d t citrom s cukor n lk l?”
Visszagondolva Anna im ds g ra, elmondhatjuk: a kereszty n ember nem juthat messzire h v let ben k nny n lk li im kkal s ima n lk li k nnyekkel.
men!
Kir ly Lajos,
Batiz