,,Azt a törvényt találom tehát magamban, hogy – miközben a jót akarom tenni – csak a rosszra van lehetőségem. Mert gyönyörködöm Isten törvényében a belső ember szerint, de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével. Én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? Hála legyen Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által! Tehát én magam értelmemmel ugyan Isten törvényének szolgálok, testemmel azonban a bűn törvényének.” – (Róma 7,21-25)
Pál apostol itt a 7. fejezetben egy külső és belső harcról beszél, ami hiszem, hogy mindannyiunkat érint. Pontosan az az érzés ez, mint amikor tudjuk, hogy mit kellene tennünk, mi lenne a helyes, de még is a rosszat választjuk. Szoktuk mondani a kisgyermeknek „nem szabad” de ő még is csak azt csinálja, ami tiltott.
Az apostol szomorúan és elkeseredetten ismeri be már a 14. versben nem csak a saját maga hanem a mindenkori ember állapotát: „.de én testi vagyok, a bűn alá rekesztve”.
Mire vágyott tulajdonképpen az apostol? Talán arra, amire oly sokan, és még sem tudjuk elérni. Vágyakozott ama tisztaság és megújulás után, amelyet saját erejéből soha el nem érhetett, s azért így kiáltott fel: „Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?” (Róma 7,24).
És tudjátok, eme fájdalmas kiáltás tört ki minden időben, mindenütt az aggódó gondterhelt lelkek ajkán. Az ilyen kétségbeesettek számára csak egyetlen felelet van: „Ímé az Istennek ama Báránya, aki elveszi a világ bűneit!”
Egy dolgot jó lenne megtanulnunk, még pedig azt amit így fogalmaz meg igénk: „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá” (Jakab 1,17).
Isten nélkül nincs kiválóság vagy tökéletes jellem, és az Istenhez vezető egyedüli út: Krisztus. Ő maga mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanem ha én általam” (János 14,6).
És ezt mondja ki Pál is a 25. versben mint egy válaszolva a feltett kérdésére, hogy ki szabadítja őt meg, kinek hálás a szíve? Istennek kegyelméért, amelyet megmutatott Jézus Krisztusban. Hát így tekintsünk mi is Krisztusunkra, mint aki szabaddá tud tenni bennünket a bűn hatalma alól. Ámen.
Dohi Arnold,
Szamosdob