,,Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban: Se ne szánjátok oda a ti tagjaitokat hamisságnak fegyvereiül a bűnnek; hanem szánjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek. Mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt.” – (Róma 6,12-14)
Mai igénk arra hív bennünket, hogy tudatos döntést hozzunk: kinek adjuk át az uralmat az életünkben. Az apostol figyelmeztet, hogy a bűn ne uralkodjék halandó testünkben, és ne engedjünk kívánságainak. Ez nem csupán erkölcsi felszólítás, hanem mély lelki valóság: az ember nem lehet semleges. Valaki mindig uralkodik – vagy a bűn, vagy Isten kegyelme.
Sokszor azt gondoljuk, hogy a szabadság azt jelenti, hogy azt tesszük, amit akarunk. Pál azonban rámutat, hogy az igazi szabadság nem az ösztöneink követése, hanem az, ha képesek vagyunk nemet mondani arra, ami rombol. Amikor átadjuk magunkat a bűnnek, valójában rabságba kerülünk. Amikor viszont Istennek adjuk át magunkat, akkor találjuk meg az igazi életet.
„Adjátok oda magatokat Istennek” – ez a kulcs. Nem elég elfordulni a rossztól; oda kell fordulnunk a jóhoz. A kezünket, a szavainkat, a gondolatainkat eszközzé tehetjük az igazság szolgálatában. Ez napi döntés: ma kinek adom oda magam? Ma ki formálja a szavaimat, a tetteimet?
Az ígéret pedig bátorító: „a bűn nem uralkodik rajtatok, mert nem törvény alatt vagytok, hanem kegyelem alatt.” Isten kegyelme nemcsak megbocsát, hanem erőt is ad a változáshoz. Nem vagyunk egyedül a küzdelemben. Nem saját erőnkből kell győznünk, hanem abból az új életből, amelyet Istentől kaptunk.
Ezért ma válasszuk az életet. Ne engedjük, hogy a bűn diktáljon, hanem adjuk át magunkat Istennek. Mert ahol kegyelem van, ott valódi szabadság van. Ámen.
Mátyási Gerda-Georgina,
Józsefháza