,,…Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem? Ő ismét így válaszolt: Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged…” – (János 21,16)
A feltámadás utáni egyik legmeghatóbb jelenetben Jézus Krisztus és Simon Péter beszélgetnek egymással. Nem tömeg előtt, nem tanítványi körben, hanem személyesen. Jézus egyetlen kérdést tesz fel – háromszor egymás után: Szeretsz-e engem? Ez a kérdés elsőre egyszerűnek tűnik, mégis mélyen a szívig hat. Péter számára különösen. Hiszen nem sokkal korábban háromszor tagadta meg Jézust. Ott, a főpap udvarában azt mondta: Nem ismerem őt. Most Jézus nem vádolja, nem szemrehányást tesz – hanem kérdez.
Nem a múltját hozza fel, hanem a szívét keresi. Péter pedig válaszol: Uram, te tudod, hogy szeretlek téged. Ez a jelenet számunkra is reménység. Mert mindannyian ismerjük a kudarcainkat. Azokat a pillanatokat, amikor nem voltunk hűségesek, amikor félelemből, kényelemből vagy éppen közömbösségből eltávolodtunk Istentől. De Jézus nem így közelít hozzánk: nem a bukásainkat sorolja, hanem megszólít bennünket: Szeretsz-e engem?
Ez a kérdés ma is hangzik. Nem általánosságban, hanem személyesen. Nem azt kérdezi: mennyit tudsz rólam, mennyit tettél értem, vagy mennyire voltál vallásos. Hanem azt: van-e kapcsolat köztünk? Szeretsz-e engem? Ma ez az ige minket is megszólít. Talán hordozol magadban kudarcot. Talán úgy érzed, nem vagy méltó. Talán eltávolodtál Istentől. Jézus azonban ma sem elfordul, hanem közeledik hozzád a szeretet egyetemes nyelvén! Ámen!
Varga Tamás Sándor,
Túrterebes