„Elhallgatott azért az egész sokaság; és hallgatják vala Barnabást és Pált, amint elbeszélék, mennyi jelt és csudát tett az Isten ő általok a pogányok között. Miután pedig ők elhallgattak, felele Jakab, mondván: Atyámfiai, férfiak, hallgassatok meg engem! Simeon elbeszélé, mimódon gondoskodott először az Isten, hogy a pogányok közül vegyen népet az ő nevének, És ezzel egyeznek a próféták mondásai, mint meg van írva: Ezek után megtérek és felépítem a Dávidnak leomlott sátorát; és annak omladékait helyreállítom, és ismét felállatom azt: Hogy megkeresse az embereknek többi része az Urat, és a pogányok mindnyájan, akik az én nevemről neveztetnek. Ezt mondja az Úr, ki mindezeket megcselekszi. Tudja az Isten öröktől fogva minden ő cselekedeteit. Azokáért én azt mondom, hogy nem kell háborgatni azokat, kik a pogányok közül térnek meg az Istenhez; Hanem írjuk meg nékik, hogy tartózkodjanak a bálványok fertelmességeitől, a paráznaságtól, a fúlvaholt állattól és a vértől. Mert Mózesnek régi nemzedékek óta városonként megvannak a hirdetői, mivelhogy a zsinagógákban minden szombaton olvassák.” – (ApCsel 15,12-21)
Az Apostolok cselekedeteiről szóló könyv Istenünk csodálatos munkájáról és a Szentlélek erejéről tesznek bizonyságot, amelyben az apostolok engedelmes eszközökként igyekeznek teljesíteni a misszió parancsát.
„Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van…“ – mennyire illik ez a dicséret ehhez az igeszakaszhoz, hiszen Isten még az egyik legnagyobb keresztyénüldözőt, Sault, a későbbi Pál apostolt is bevonja ebbe a gyülekezetépítő munkájába. Pál apostol és Barnabás igyekeztek eleget tenni Isten akaratának, és ennek alapján végezték a szolgálatukat. Ezért érhettek el ilyen szép sikereket Isten dicsőségére. Vajon mi a helyzet a mi sikereinkkel? Vajon nem azért élünk át jó néhányszor kudarcot, mert a magunk feje után megyünk és csak a magunk útját járjuk? Sokszor szeretünk okoskodni, könnyen formálunk véleményt, mellőzve minden szeretetet és megértést. A jeruzsálemi zsinat idején sem volt ez másképp, amikor a pogányokból lett keresztyének helyzetéről döntöttek. Hiába az emberi okosdodás, a mi mennyei Atyánk terve mindig célba jut. Ő a pogányokból lett keresztyéneknek is elkészítette az üdvösséget. És bár nem a külsőségekben, nem a ceremóniákban kell Krisztust követni, mégis négy intelmet nekik is be kellett tartaniuk, nehogy megbotránkoztassák a zsidókat.
Kedves Testvéreim! Fontos, hogy Jézus követése szívből történjen, és nem kényszerből, mindenféle külsőséget előtérbe helyezve. Amennyiben Isten úgy látja jónak, hogy kegyelmét más emberekre is kiterjessze, ne legyünk akadályok a kegyelem munkájában! Ámen.
Mátyási Gerda-Georgina,
Józsefháza