,,…mikor Dávid Mahanáimba jutott, … Sóbi, Mákír és Barzillai. Ágyneműt, tálakat és cserépedényeket, búzát, árpát, lisztet, pergelt búzát, babot, lencsét, pergelt árpát, mézet, vajat, juhot, ünősajtokat hozott Dávidnak és az ő vele való népnek eleségül” – (2Sám 17,27-28)
Luca napja van, (a fény napja) s eszembe jutott, hogy a néphagyomány szerint, aki ma elkezd faragni egy széknek valót s minden napon dolgozik rajta december 24-ig, ha majd szenteste rá áll az elkészült „lucaszékre” és beles a kulcslyukon képes lesz meglátni kik benn a boszorkányok ????… Jó tanács is járt a leskelődőnek, vigyen magával egy marék mákot, hogy ha a boszorkák észrevennék és üldöznék, szórja a földre a mákot, mert azok nem követhetik míg meg nem számolják a szemenként a mákot.
Vajon miért nem Jézus születését várták őseink s miért vénasszonyos mesékkel tömték tele a gyerek fejét? De azt is kérdezhetném: Vajon miért vannak már kivilágítva a városok karácsonyi hangulatban november végétől s állnak karácsonyfák városok főterein? Vajon miért állt rá az üzleti világ, hogy csilli-villi bóvlit sózzon a vásárlóra a szeretet ünnepe jegyében, miközben csak annyira szereti a vásárlót a gyártó és a kereskedő, mint a fejőstehenet, vagy a hízott disznót? Vajon miért steril szeretetről szólnak a rajzfilmek és a mozik karácsony idején is és nem a LÉNYEGRŐL? Miért nem szól a karácsony KRISZTUSRÓL?
Mahanaimnál a menekülő Dávidnak is visznek ezt azt hű alattvalói. Búzát, árpát pörkölve is, mézet vajat, de még ágyneműt is meg evéshez való edényeket. Mikor a napkeleti bölcsek jönnek a „kis” Jézushoz, ők is hoznak aranya, tömjént meg mirhát… Hol csúszott el a magyar népművészet onnan, hogy:
Idvezlégy, kis Jézuskánk,
Idvezlégy, ó, kisbaba!
Mért fekszel a jászolba,
A hideg istállóban?
Hol a fényes palota,
Hol a kényes nyoszolya?
Hol a lépesmézecske,
Vajjal mázolt köcsöge?
Ó, ha Magyarországban,
Bicske mezővárosba,
Jöttél volna világra,
Akadnál jobb országra.
Adnánk lépes mézecskét,
Vajas, édes tejecskét.
Mi tégedet megszánnánk,
Párnácskába takarnánk.
– oda, hogy a szentestét töltsd boszorkány lesen, mákszórással, s az adventet székláb faragással a helyett, hogy szívedben készítenél helyet az érkező Jézusnak. Ne feledd, nem az a lényeg mi kerül szenteste a fa alá, s hogy mibe csomagolod azt, hanem hogy megszületett e a szívedben a Megváltó… Ámen
Jobb Domokos,
Ombod