„Erre azt mondták neki: Miért rendelte hát Mózes, hogy válólevelet kell adni és úgy bocsátani el az asszonyt? Ő így válaszolt: Mózes szívetek keménysége miatt engedte meg, hogy feleségeteket elbocsássátok, de kezdettől fogva nem így volt.” – (Máté 19, 7-8).
Kezdetben Isten azt látta, „hogy minden, amit teremtett, íme, igen jó” (1 Mózes 1, 31). De az ember szíve később kemény lett, ezért hatalmat akart magának, s már nem tűrte meg maga mellett a saját testvérét sem. A keményszívűség újabb veszteségeket szerzett az embernek, amikor a szabadosság teljes erkölcstelenségbe fulladt, és ez azóta is így megy.
A szív keménysége miatt engedte meg Mózes a népnek, hogy bizonyos esetekben válólevél által egy férfi elbocsássa a feleségét. Fordítva erre nem volt lehetőség. Jézus egészen más megvilágításba helyezte az ügyet, amikor a válólevélről úgy beszélt, mint szükséges rosszról. Addig a zsidó férfiak nyeregben érezték magukat, mert abszolút hatalmat gyakorolhattak a feleségük felett. Jézus viszont rámutatott arra a bibliai igazságra, hogy a házasság által a férj és feleség „többé nem két test, hanem egy” (6 v). Tehát egyik sem áll a másik felett, hanem Isten színe előtt egységet képviselnek.
Napjainkban aggasztó mértékben szűnnek meg a házasságok, és sajnos a még meglévő kapcsolatokban is sokszor mérgezik egymást a felek. A kilátások sem kecsegtetnek szebb reménnyel. Mindez annak a biztos jele, hogy a szívünk egyre keményebb, tehát mind jobban távolodunk a Teremtőnktől. Az egyetlen menedékünk, ha megtérünk Istenhez, akinek ma is érvényesek az ígéretei: „Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek. Elveszem testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek” (Ezékiel 36, 26). Ámen!
Erdei-Árva István Béla,
Szamoskóród