„Amikor meglátta a sokaságot, felment a hegyre, és miután leült, odamentek hozzá tanítványai. Ő pedig megszólalt, és így tanította őket: Boldogok…” – (Máté 5, 1-3a)
Jézus bejárta az egész Galileát, tanított a zsinagógákban, majd a szenvedők felé fordulva gyógyított minden betegséget. Nem csoda, hogy nagy sokaság szegődött a nyomába.
Jézus észreveszi az őt követő sokaságot, senki nem közömbös számára, minden ember fontos előtte. Azután felmegy egy hegyre, a tanítványok követik, majd tanítani kezdi őket. Tanítás,elsősorban az övéinek, azaz a tanítványainak szól, de természetesen a sokaságra is érvényes, és természetesen, reánk is.
Jézus a boldogságról beszél. Ez olyan téma, amely mindenkit érdekel, „mert minden ember boldog akar lenni”-, ahogy egy régi dalszöveg is fogalmaz. És valóban így van, szinte minden ember ösztönösen vágyik a boldogságra. Miért? Mert az Úr Isten az embert boldognak teremtette, de a bűn következtében oda lett az ember boldogsága. Hogyhogy? Úgy, hogy igazán boldog az ember csakis az Istennel való szoros kapcsolatban, közösségben lehet. Ezt a kapcsolatot a bűn megtörte, meggyengítette, s azóta az ember szüntelen keresi az elveszített boldogságát, de sajnos a legtöbbször nem ott, ahol megtalálhatja. Egyetlen olyan hely van, ahol ez megtalálható: Istennél. Istenhez visszatalálni Jézus Krisztus által lehetséges. A boldogmondások mutatják az utat a mennyei Atyához. Tékozló fiakként mi is mindig visszatalálhatunk az atyai házba, és ezzel együtt a hőn áhított boldogsághoz is. És még valami: a Jézus által felkínált boldog állapot nemcsak erre az életre terjed ki, hanem az örökkévalóságra is. Igazán boldog szeretnél lenni? Akkor járj a Jézus által kijelölt úton. Ámen.
Szilágyi Balázs,
Szatmár-Láncos