,,Ha pedig jövevény tartózkodik nálatok, vagy lesz köztetek … amiképen ti cselekesztek, aképen cselekedjék az is. …néktek és a köztetek lakozó jövevénynek egy rendtartástok legyen; örökkévaló törvény legyen a ti nemzetségeiteknél, hogy az Úr előtt olyan legyen a jövevény, mint ti. Egy törvényetek legyen, és egy szabályotok néktek és a jövevénynek, amely közöttetek lakik.” – (4Móz 15,14-16 )
Október hatodikáról először az aradi vértanúk jutnak eszembe. Azok 13-an, kik felesküdtek az osztrák császárra, aztán a Magyar Szabadságharc kitörésekor a Magyar Honvédség tisztjei lettek. Azok 13-an, mind magyarok voltak… azaz hogy nem, volt közöttük: 3 német, 2 örmény, 1 osztrák, 1 horvát, 1 szerb és 5 magyar… 9-en jövevények voltak, de a vér és genetika ellenére magyarnak vallották magukat, a Magyarországért éltek és haltak meg, mint magyar hősök. Magyar hősök!
A fenti ige arról beszél hogy van a nép s vannak jövevények, de a törvény, a szabály a rendtartás közöttük egy legyen. Ez a gondolat védi a jövevényt, hogy a többség ne diszkriminálja és védi a többségi nemzetet és kultúrát, hogy ne a sokszínűség, másság és elmebaj legyen a lényeg. Isten népe befogadó de nem elfogadó, a hívő ember a másikban mindig kell láson, de a felfogása, a bálványimádása, istentelensége nem ragadhat át rá mert akkor az Élő Istennel való kapcsolata sérül, hígul, romlik. Az egy közös törvény csakis a Szentírás Igazsága lehet!
Én örülök, hogy magyar vagyok, nem készülök költözni a Kárpát-medencéből, de ha megtörténne oda mennék, ahol ismerik Jézust. Elveszíthetném, feladhatnám magyarságom, de Krisztusról sehol sem mondanék le, mert az igazi identitásom benne van. Ámen.
Jobb Domokos,
Ombod