„Megszólalt hát a Búzból való Elíhú, Barakél fia.” (Jób 32,6a)
Jób könyvét tanulmányozva, ma egy különleges meglepetés éri az olvasót. Miért is mondom, azért mert Jób szavai után már az Úr szavát hallanák és várnánk. Ennek ellenére azt látjuk, hogy egy újabb szereplő szólal meg Elihu személyében. Ő azt, talán aki mélyebben megérti a szenvedés értelmét, sőt azt is mondhatjuk, hogy egyfajta közbenjárói szerepet tölt be és így ezek a beszédek komoly jelentőséggel bírnak. E pár fejezetre azt is mondhatjuk, egy kicsit késlelteti az eseményeket. És igen szükség van erre, azért, hogy az olvasó elgondolkozhasson az eddig eseményeken. Mindez felkészíti az olvasót az Úr befejező szavainak a meghallására. Jó tehát az olvasónak egy kicsit mélyebben átgondolni az előző fejezeteket. De hogyan is kapcsolódik ez a mába, kérdezhetnénk?- A válasz nagyon egyszerű: Advent van a várakozás ideje. Ez az időszak pedig pontosan ezt a cél szolgálja, hogy jobban elmélyüljünk az Isten Igéje felett. Tegyük ma ezt, és így készüljünk szívünkben azzal a szívbéli várakozással, ahogy szép dicséretünk is mondja:
Várj, ember szíve készen,
Mert jő a Hős, az Úr! :/:
Ki üdvösséged lészen,
Szent győztes harcosúl.
Fényt, éltet hozva jő,
Megtört az ősi átok:
Kit vágyakozva vártok,
Betér hozzátok Ő.
Igy legyen.
Ámen!
Kaszaniczki Csongor,
Erdőd