„Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak.” (Ef 5,15-16)
Az idő, igen fontos szerepet tölt be az életünkben. Időhöz vagyunk kötve, ha tetszik, az idő rabjai vagyunk, hiszen ez határozza meg a mindenapjainkat. Ez az idő azonban nem a mi kezünkben van, hanem Isten kezében, aki mindent elhatározott, és mindennek megszabta az idejét. Isten tehát az idő Ura is. Az események pedig nem mások, mint kerekek, amelyek egymásba fonódnak, és így viszik előre Isten trón – kocsiját. Mindannak, ami bennünket ér, közre kell működnie Isten szándéka megvalósításában. Ezt azonban csak akkor tapasztalhatjuk meg, ha fölismerjük Isten hatalmas tetteit és azt, hogy e világ időkerekének mozgatója egyedül az Úr. Azonban akkor tudjuk igazán megtapasztalni e csodálatos dolgot, ha szívünket átadjuk az Istennek, és belegyökerezzük az Örökkévalóság Horgonyába, amely nem más, mint a források forrása: Isten élő, éltető és lüktető Igéje.
Vajon mi hogyan gazdálkodunk az időnkkel? Sok emberrel beszélgetve, rá kellett, jöjjek arra, hogy bizony igen nehéz dolog jól beosztani úgy egy napot, hogy mindenre jusson idő.
Pál figyelmezteti a gyülekezet közösségét, akik már ismerik a világosságot Krisztus által: jól vigyázzanak hogyan élnek, és hogyan használják ki az idő adta lehetőséget. Az idők bizony gonoszak az óra ketyeg, de még tart a kegyelmi idő, hogy meddig azt nem tudni. Addig, míg tart, lehetőség van az imádságra és lehetőség adatik az igei alkalmakra. Igyekezzünk tehát megragadni minden alkalmat, amíg nem késő. „Hiszen ha egyszer elmúlt, már a legbölcsebb ember se tudja visszaszerezni.” Jonathan Edwards, a filozófus teológus, aki Amerikában 1734-35-ben a „nagy ébredés” idején Isten eszköze volt, híres elhatározásaiban hetvenedik pontként ezt írta, nem sokkal huszadik születésnapja előtt: „Elhatároztam: egy pillanatnyi időt sem vesztegetek el, hanem igyekszem a legjobban kihasználni.” Bölcs ember volt, hiszen Pál szerint is az idő fegyelmezett felhasználása a bölcsesség első jele.”
Használjuk ki tehát eme áldott lehetőségeket, ezen áldott alkalmakat. Ámen!
Kaszaniczki Csongor,
Erdőd