Kezdőlap / Napi Ige / 2011. március 20.

2011. március 20.

„Ezeket a rendeléseket parancsolta az Úr Mózesnek, a férjre és feleségre, az apára és a leányra vonatkozólag, amikor az leánykorában apja házában van.”  4Móz. 30,17

Olvasandó: 4Móz. 30

A fent idézett ószövetségi résszel kapcsolatban Jézus szavai juthatnak eszünkbe, aki nemcsak a lánynak, a férjnek, vagy az apának, de minden embernek az tanácsolja, hogy: „legyen a ti beszédetek: úgy-úgy, nem-nem, ami pedig ezeken felül van, a gonosztól van” (Mt. 5,37).

Az Isten, nem hiába adja ezeket a parancsokat, Jézus sem ok nélkül fogalmaz olyan szigorúan, mert az ember azzal az ajándékkal, hogy beszélni tud nagyon gyakran visszaél. Megdöbbentő az, hogy milyen könnyen kimondunk egy szót, milyen hamar megvan egy mondat, és olyan meggondolatlanul folyik szánkból a beszéd, hogy azzal mások lelkébe gázolunk, életeket teszünk tönkre. Isten arra akarja felhívni a figyelmünket, hogy minden szavunk Őelőtte hangzik el, ezekért felelnünk kell majd az utolsó ítéletkor.

A szavunk lehet áldás és lehet átok, másokra és önmagunkra nézve. Ki ne emlékezne olyan szóra, ami vagy óriási szívfájdalomban részesítette, vagy megnyugtatta, békét adott lelkének. Családi kötelékek szakadnak szét, barátok távolodnak el egymástól, házasságok bomlanak fel, emberi életek mennek tönkre egy rosszkor, rosszindulattal ejtett szó miatt.

Isten komolyan veszi az egymásnak és a Neki elmondott szavainkat. Milyen sokan vannak, akik egy-egy nyomorúságban, betegségben mindenfélét ígérnek az Istennek: ha majd meggyógyulok…, ha majd helyreáll életemben a rend…, ha most megsegítesz Uram…, aztán a baj elmúltával elfelejtik a fogadalmat is. Ez történik a házastársakkal, akik elfelejtik, hogy Isten színe előtt hűséget és kitartást esküdtek párjuknak. Nem beszélve konfirmált ifjainkról, akik ünnepélyes keretek között fogadják meg az Úr Istennek, hogy Anyaszentegyházunk hűséges tagjai lesznek, aztán a konfirmációi oktatás után sokan végképp bezárják maguk mögött a templom ajtaját. Csoda, hogy hiányzik életünkből Isten áldása?! Csoda, hogy olyan sok a boldogtalan ember?!

Isten példát mutatott szavatartásban: megígérte a Megváltót és el is küldte, hogy életünk legyen és bővölködjünk. Vegyünk hát példát Őróla, hogy életünk újból áldott legyen. Ámen.

Nagy Róbert,

Apa

 

Szóljon hozzá