„ezért az Úr igen megrettenté a földnek minden országait… annyira, hogy nem mernek Jósafát ellen hadakozni.” (2. Krónika 17,10)
Gyermekkoromban velünk járt iskolába egy igen vézna, gyenge fizikumú gyermek. Bárki megtudta volna verni, mégsem merte bántani senki, mert mindenki tudta, hogy a testvérbátyja a legerősebb az egész iskolában.
I.
A felolvasott Igében is ugyanez a jelenség ismerhető fel. Senki sem meri megtámadni Júda országát, Jósafát királyt, mert mindenki tudja, hogy vele van Isten. Nem Jósafáttól, vagy Júda seregeitől félnek a körülöttük élők, hanem Istennel nem mernek szembeszegülni.
II.
Mindannyian szoktuk magunkat gyengének és kiszolgáltatottak érezni, sokszor védelmet, oltalmat keresünk bajaink, ellenségeink elől. Nem kell elrejtőznöd, meghunyászkodnod, add tudtára a világnak, hogy veled van Isten. Benne bízol, Ő a te hatalmas erejű védelmeződ. „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?!”
III.
A 17. Fejezetből kiderül, hogy Jósafát milyen nagy hangsúlyt fektetett Isten Igéjére. Református hitünk szerint az igazi erő, nem a megüresedett vallási szertartásokban van, hanem Isten Igéjében, ahogy azt a reformációi ének is tanítja: „Isten szava megáll mindenha, nem dönti meg senki hatalma” Ámen!
Máthé Róbert,
Vetés