„Az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít!” 1Kor 8,1
Olvasásra: 1Kor 8
Mintegy címként szerepel az idézett vers a 8. rész elején, amelyben az apostol a bálványok, az azoknak szóló áldozatok és áldozati lakomákon való részvételről tanít. És ez az egy rövid megjegyzés annyira fontos! Mert nem egy elhanyagolható probléma a gyülekezetben ez a kérdés, sokak fejében ott motoszkál, akkor most szabad, vagy nem szabad, bűn vagy nem bűn, ha elmegyek, és együtt eszem a pogányokkal?
De miért kell ehhez szeretet? Hisz egyértelmű lenne a válasz: szó sem lehet róla, hogy pogányokkal együtt egyetek, micsoda kificamodott közösségvállalás ez? Könnyebb lenne azt mondani: ez tilos! Igen, az (vélt) ismeret, és annak közlése sokszor kimondatja ezt és így velünk.
Ám Pál azt mondja: mi tudjuk, hogy más isten nincs a mi Istenünkön kívül, így a bálványáldozati hús, a lakoma is csak emberi. És amikor így ülök az asztalhoz, így fogyasztom el a lakomát, nem vétkezem, mert ezzel nem annak a bálványnak hódolok, hanem a felebaráttal vállalok közösséget.
De a mérce itt is a szeretet. Mert ha valaki megbotránkozna azon, hogy én hívő létemre a pogányokkal vállalom a közösséget, az asztalközösséget is, és ezzel egy pislákoló mécsű keresztyén lángját fújnám el, inkább álljak fel az asztaltól. Bennem az ismeret megvan, de a szeretet legyen annál nagyobb!
Nagyon nehéz ez. Nem borsot törni a másik orra alá. Hisz a „hecc kedvéért” hányszor elfeledkezünk az apostoli intésről. Itt a böjt. Az ortodox nem eszik, a római és görög katolikus tartja a szigorú böjtöt, és azt hiszem, nekem reformátusnak van ismeretem, és kérkedek azzal, hogy eszem. Ez ismeretnek ismeret, de nincs benne szeretet! Ez felfuvalkodottá tesz. Egyedül a szeretet épít!
Varga Botond,
Szatmár-Németi