„Barnabás azt akarta, hogy vigyék magukkal Jánost is, akit Márknak hívtak. Pál azonban úgy tartotta helyesnek, hogy ne vigyék magukkal azt, aki elvált tőlük Pamfiliánál, és nem ment velük együtt a munkába. Emiatt meghasonlás támadt köztük, és ezért különváltak egymástól: Barnabás magával vitte Márkot és elhajózott Ciprusba.” Ap. Csel.15, 37-39
Elolvasni: Ap. Csel. 15, 36 – 41
Kedves ünneplő testvéreim! Pünkösd első napján, amikor a Szentlélek munkájának csodájáról, az első keresztyén gyülekezetek példaértékű vezetőiről és életéről szól az ige minden templomban, furcsa egy olya élethelyzetről olvasni, amit a mára kirendelt ige tartalmaz. Első olvasás után azt mondanánk, hogy na lám, még Pál és Barnabás is, meg a papok is veszekednek, hát mit várjunk a többiektől.
Pünkösd alkalmával nem kiábrándítani akar bennünket ez a történet, hanem arra akar megtanítani, hogy mennyire komolyan kell venni az Isten szolgálatában a rendet, az intést, és arra, hogy konfliktus helyzeteket hogyan kezel egy hívő ember. Az igéből kiderül, hogy János Márk otthagyta Pált akkor, amikor erősítenie kellett volna. Pál ezért nem haragszik, csupán következetes, meg akarja tanítani János Márkot arra, hogy az Isten ügye nem kedv dolga, végzem, amikor jól esik, és abbahagyom, amikor maguntam. Így nem lehet és nem szabad Istent szolgálni! Jó lenne ezt nekünk is megtanulni. A szolgálatban nem én diktálok, hanem a Lélek.
Pál és Barnabás nagyon jóba voltak, mégis meghasonlás támad köztük. Pál jó példa arra, hogy az Úr szolgálatában nem lehet más érdekeit is szem előtt tartani, csak az Isten országának ügyét. Jó látnunk, hogy a bibliai alakok sem tökéletesek, van külön elképzelésük és véleményük. Ez nem baj, a kérdés az, hogy a vitás kérdéseket tudjuk-e az Úr előtt rendezni, mert Isten csak egyet akar. Törekednünk kell erre, mert Isten csak oda ad áldást, ahol a felek ugyanazon véleményen vannak, amin az Úr.
Ha a mai kapcsolatainkat nézzük, akkor ez a történet is pünkösdi csoda történet. Míg ma csak ellenségek vannak és nem ellenfelek, a Szentírásból kiderül, hogy János Márk nem haragudott meg Pálra az intésért, hisz tovább szolgálta Istent, halála előtt Pál hívatja is magához, mint hű szolgatársát, mert ahol a Szentlélek munkálkodik, legyőzi az emberit, a sértődést, a haragot és előjön az új ember, amelyik elfogadja a nevelő intést, és megújulva, Istenre figyelve végzi tovább a rábízott szolgálatot. Kérd Istent, hogy ezen az ünnepen téged is így újítson meg Szentlelke által. Ámen.
Nagy Róbert,
Apa