“Akkor tetszék az apostoloknak és a véneknek az egész gyülekezettel egybe, hogy férfiakat válasszanak ki magok közül és elküldjék Antiókhiába…”
(ApCsel 15,22a.)
Az apostoli gyűlés után születik egy határozat. Ma már elektronikusan, vagy postán, de hamar eljut az eredmény egyik helyről a másikra. Az apostoli korban ez nem ment ilyen gyorsan; a hírt el kellett vinni. valakinek menni kellett és elmondani.
Eszembe jut az ének: “… légy örömmondó, békekövet…” Mindannyian azzá válhatunk, örömmondókká, békekövetekké. A pogányoknak, az azokból lett keresztyéneknek örömhír volt az, hogy a törvény terhét nem kellett magukra venniük, és az Istennel való megbékélést ingyen kapják Jézus Krisztusban.
Természetesen, ha nem lett volna senki sem, aki a hírmondónak szerepét, az azzal járó fáradságot, a hosszú utat vállalta volna, akkor nem lett volna örömük és békességük a pogány-keresztyéneknek.
Ma is nagy öröm a világnak, az egyháznak, mindenkinek, ha vannak olyanok, akik meghallják a küldő szót, és engedelmes szívvel viszik tovább a hírt. Isten így akar bennünket is felhasználni az evangélium terjesztésében. Sokan vannak ma is olyanok, aki sóvárogva várják az Isten fiainak megjelenését. Ha pedig mi Isten gyermekeivé lehettünk a Jézus Krisztusban való hit által, akkor bennünket is várnak mások, nekünk is vinni kell az evangéliumot.
A Jeruzsálemi gyűlés ugyan emberi kezdeményezésre történt, mégis a megszületett határozat mögött Jézus Krisztus személye rejlett. Ma is csak az olyan döntéseknek, határozatoknak, rendelkezéseknek van öröm hordozó, békesség vivő erejük, amelyek mögött ott van Jézus Krisztus. Hadd legyen ott Jézus Krisztus életünk minden területén.
Kürti Tamás,
Szatmárgörbed – Aranyosmeggyes