2013. július 9.

„…kérni kezdték Jézust, hogy távozzék el határukból(Márk 5,17)

Olvasandó: Márk 5,1-20

A fejezet azzal kezdődik, hogy Jézus meggyógyítja a gadarai megszállottat, s azzal fejeződik be, hogy a város lakosait zavarja Jézus jelenléte, – csupáncsak a meggyógyított akar Jézussal maradni. Neki azonban az Úr nem engedi, hiszen tanúként otthon kell maradnia félig pogány hazájában. Érdekes, hiszen van, akit a családtól és az otthonából hív el Jézus (1,16-20), mást pedig éppen oda küld vissza (5,19), hogy hirdesse Isten tetteit (20).

Mondhatnánk, hálátlan az a város, amely korábban egy gyógyulás-csodának volt szemtanúja.  De a mai napon bennünket kérdezve tesz górcső alá az Ige: mennyire akarjuk, hogy Isten távol legyen életünkből? Jobb, ha „messze” van tőlünk, legalább nem hallja szavainkat, nem látja tetteinket, bűnös szenvedélyeinket. Szeretnénk törölni „facebook profilunkról”, szeretnénk elrejtőzni előle (ez azonban nem sikerülhet – kérdezd meg Ádámot!!!), szeretnénk hozzánk szóló üzeneteit törölni postafiókunkból, szeretnénk úgy lenémítani a templom harangját, mint mobilunkat…

Jézus azonban közel szeretne lenni hozzád és hozzám. Ezért született az emberek közé. Nem a mennyei távolság, hanem a földi közelség perspektívájából kíván köztünk, velünk élni, csodákat cselekedni és bűnből megmenteni.

Te mit kérsz Jézustól? Menjen vagy maradjon?

Király Lajos,

Batiz

Vélemény, hozzászólás?