„Néktek adatott, hogy az Isten országának titkát tudjátok, ama kívül levőknek pedig példázatokban adatnak mindenek, hogy nézvén nézzenek és ne lássanak; és hallván halljanak és ne értsenek, hogy soha meg ne térjenek és bűneik meg ne bocsáttassanak.” (Mk 4,11-12.)
Sokat foglalkoztat az utóbbi időben a kérdés, hogy vajon nagyon sokan pusztán érdekből szegődnek Jézus nyomába, vagy őszintén szeretnék követni Őt? Vajon az én Isten-tiszteletem arról szól, hogy kapni szeretnék Tőle valamit, vagy azért követem Krisztusomat, mert már kaptam valamit, a legnagyobbat, az örök élet lehetőségét az Ő üdvözítő munkája által?
Amikor Jézus ezeket a szavakat mondja, felmerül a kézenfekvő kérdés: kiknek szól? Kik azok, akiknek adatott a megértés, és kik azok, akik ebből kimaradnak? Sokan hallgatták Jézust, rengetegen követték, mégis, ezeket a szavakat Ő akkor mondja, amikor a sokaság már szétszéledt. Amikor a csupán kapni, gyógyulni, csodaváró emberek elmentek, és maradtak azok, akiknek Jézus kell egyedül. Ők megértik.
Ma is sokan mondják magukat istenfélőnek. Ma már ez a trendi, a divat. Régen ez hitvallás volt, életet meghatározó önértelmezés. Mára ez csupán annyit tesz, hogy néha napján eljár a templomba, befizeti a kötelező egyházadót, minden elvárásnak eleget tesz. De ez csak a felszín. Ez az a külsőséges keresztyénség, amely lekopik Jézus mellől. Sokan csak kapni szeretnének: addig vagyok keresztyén, amíg mindenem megvan, amire vágyom, amíg Isten mindent megad, amire szükségem van, vagy legalábbis én úgy gondolom.
De amikor már nem kényelmes Jézust követni, amikor már nem ünnepélyes a keresztyén élet, amikor már nem marad semmi a külszínből, vajon akkor is követem? Jézus nagy dolgot mondott akkor, amikor az Élet kenyeréről beszélt, és ezért sokan elfordultak Tőle. Mert nem értették Őt, talán nem is akarták igazán megérteni, csak kapni szerették volna vágyaik beteljesedését.
Talán ezért ismétlődik meg a felszínesség felett az ésaiási szomorú, ítéletes prófécia. Az az ember, akinek nem Jézus kell, pusztán áldásai, az olyan ember ítélet alatt van, mert nem képes megérteni: Ő már megadta az emberiségnek legnagyobbat, amit Isten adhatott: az örök üdvösséget éppen Szent Fia megváltó kereszthalála által.
A kérdés most is foglalkoztat, de igyekszem úgy követni megváltó Uramat, hogy ne követelőző kisgyermekként kövessem Őt, mert nem tehetek egyebet, hanem engedelmes gyermekként, mert szereti Atyját, és hálából szót fogad.
Imádság:
„Mindenható Uram! Alázatos szívvel adok hálát Neked, amiért hallhatom szódat és alkalmat teremtesz számomra annak megértésére. Ebből megérezhetem, hogy Atyai szereteted többet szeretne rám bízni, mint pusztán gyarló földi igényeim kielégítését. Szeretnék ama belső körhöz tartozni, akik elhívott sereged azon részét képezi, akik nemcsak kapni szeretnének Tőled valamit, hanem őszinte szívből, szeretetből követnek Téged.
Munkálkodj Szentlelked által szívemben és add megértenem, elfogadnom, és boldogan megvallanom: amire szükségem van, azt már megkaptam akkor, amikor Szent Fiad megváltott a kereszten. Hálából fogadd Neked szentelt gyarló életemet, mely szolgálni akar, szeretni, és sok gyümölcsöt teremni. Ámen.
Kürti Tamás,
Szatmárgörbed – Aranyosmeggyes.